Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIV. kötet (Budapest, 1890)

61 tartoznék, mert tagadta, hogy a hordókat megvette volna, annak igazolására pedig, hogy felperes az A. a. számlabeli követelésére nézve teljesen kielégíttetett s hogy igy a hordók árát nem követelheti, becsatolja V. Zsigmondnak yl. a. levelét. Szerinte csakis a hordók természetbeni kiadását kérheti felperes s hogy azokat visszafogadni hajlandó volt, igazolja a \'l. a. levél. A felperesség elleni kifogás azonban elvetendő volt, mert felperes a felmutatott közjegyzői okirattal jogutódi minőségét teljesen beigazolta. Miután pedig az alperes által becsatolt y/. a. számlában a hordók ára határozottan a kereseti összegben van feltüntetve, miután továbbá ugyanazon számlában határozottan ki van kötve s különben is kereskedelmi szokás az, hogy a tartály s jelen esetben a hordók a lejáratig küldhetők csak vissza, azon tul pedig azok ára fizetendő, miután továbbá alperes a hordókat a kitűzött határidőben saját beismerése szerint sem küldte vissza, felperes pedig nem kötelezhető, hogy azokat több mint egy évi határidő után fogadja vissza, ennélfogva alperes, tekintve, hogy azok ára ellen kifogással nem élt, ennek megfizetésére kötelezendő volt. A 4V. alatti mit sem bizonyít felperes ellen, mert azt az 5V. a. szerint engedett határidőn belül irta alperesnek s igy csak annak bizonyítéka, hogy felperes az 5*/. alattiban kikötött három havi határidőt a maga részéről betartani s illetve a hordókat ezen időn belül visszafogadni hajlandó volt. A yl. a. sem bizonyít felperes ellen, mert alperes még most is hajlandó a hordókat természetben visszaadni s igy maga sem tulajdonit a yl. alattinak olyan értelmet, mely szerint felperes A. a. követelésének teljes kielégítését akarhatta volna nyugtázni. (1888 decz. 29. 30723.) A budapesti kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok : Felperes a kereseti összeget, mint alperes megrendelése folytán részére küldött italáruk hordóinak ki nem fizetett vételárát követeli. Alperes azonban a 4V. a. levéllel bizonyította, hogy az italárukkal küldött hordókat nem vette meg, s hogy a hordókat felperes jogelőde az italáruval csak akként küldötte, hogy alperes a hordókat természetben visszaküldheti. Ily körülmények között a hordók vételárát egyáltalán nem, hanem első sorban a hordókat csak természetben követelheti s csak másod-