Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIV. kötet (Budapest, 1890)

19 minőségére és mennyiségére nézve differentiák merülvén fel, a vételárból 30 frtnyi levonást akart tenni, mibe azonban Cz. Sándor bele nem egyezvén, ezen 30 frt levonásával eladó részére járó 253 frt 50 krt birói letétbe helyezte; tekintve továbbá, miszerint alperes azt, hogy Cz. Sándor felperesi czégnek nem czégvezetöje, vagy hogy neki arról, hogy Cz. Sándor felperes czégnek czégvezetője, tudomása ne lett volna és hogy Cz. Sándor a kérdéses ügylet megkötésével czégvezetöi jogkörét túllépte volna, nem is állította; másrészt pedig azon kifogást, hogy az általa átvett szalonna minősége és mennyiségére nézve oly differentiák merültek volna fel, melyek 30 frtnyi vételárkülönbözetet idézték elő, bizonyítani csak meg sem kísérlett ; tekintve végül, miszerint azon körülmény, hogy Cz. Sándor a NB. alatti magánlevélben aláírásával a czégvezetésre vonatkozó toldást nem csatolta, arra nézve a kérdéses ügylet nem a czég nevében és részére köttetett, egyáltalában a legcsekélyebb bizonyítékot nem képezi; mindezen indokoknál fogva a kérdéses ügylet a czég részére kötöttnek volt tekintendő annál is inkább, mert a czég jelen keresetével a pert a keresk. törvény 54. §-ában meghatározott időben megindította, stb. (1888. évi február hó 18-án 2554. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét megvál toztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: A keresk. törvény 49. §-a értelmében a főnök csak azon ügyletek által szerez harmadik személyek irányában jogokat, melyeket a czégvezető a czégvezetésnek megfelelöleg a főnök nevében köt, vagy a melyekre nézve a fenforgó körülményeknél fogva alaposan következtethető, hogy a szerződő felek akarata az volt, hogy azok a főnök nevében kötöttnek tekintessenek. Felperes azt a körülményt, hogy Cz. Sándor a kérdéses ügyletet az ő nevében s az ő részére kötötte alperessel, a B. a. okirattal, továbbá az ezt kiállító Sch. Károly tanúval és magával Cz. Sándorral kívánta bizonyitani; az érintett okirattal azonban a vitás körülmény bizonyítottnak nem tekinthető, mert abban csak az van bizonyítva, hogy Cz. Sándor mintegy 24 oldal pörkölt szalonnát adott el alperesnek, de arról, hogy Cz. Sándor a szalonnát főnöke nevében és részére adta volna el, említés nem 2*