Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIV. kötet (Budapest, 1890)

122 tartásdijak fizetésére kötelezi, ellenben a felperest a kereset beadása előtti időből eredő követelésével feltétlen elutasítja. Indokok : Az első bíróság ítélete a kereset beadásától folyó tartásdíjra az annak kapcsán felhozott indokok alapján volt helybenhagyandó. Ellenben a kereset beadása előtti időből eredő tartásdíjra nézve az ítéletet meg kellett változtatni, mert a gyermek-tartási dijnak az a rendeltetése, hogy abból a gyermek ellátására és nevelésére szükséges folyó kiadások fedeztessenek; ha tehát az anya, ki szintén köteles gyermekeinek tartásához hozzájárulni, annak idején tartásdijat nem követelt és gyermekét sajátjából felnevelte, az atya többé nem kötelezhető arra, hogy a tartásdíj egyenértékét az anya javára utólagosan megtérítse. Tekintve pedig, hogy felperes a főeskü letétele esetében is követelésének jelentékenyebb részére nézve pervesztessé válik, az alperes ez esetre sem volt perköltséggel terhelhető. (1888 decz. 29-én 30727. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete felperes által felebbezett részében a tartásdíj fizetésének határidejét megállapító részében helybenhagyatik, a perköltségre nézve azonban megváltoztatik, s e részben az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Mert felperes alperest akkor perelte be, mikor a gyermek már 12 évében volt s két hónap múlva a gyermek már elérte azt a kort, melyben keresetképessé válik ; tekintve, hogy jelen atyasági perben főleg a gyermek érdeke veendő tekintetbe, ha felperes 12 évig elmulasztotta a gyermek tartása végett alperest beperelni, alperes arra bíróilag nem kötelezhető, hogy felperesnek utólag egy összegben térítsen meg a tartás fejében bizonyos nagyobb összeget, melyet kisebb összegekben vagyoni állapotának netaláni veszélyeztetése nélkül fizethetett volna meg s végre, mert felperes bármely okot arra, hogy alperes beperlésében eddigelé gátolva lett volna, fel sem hozott. Alperes azonban a perköltségben marasztalandónak találtatott, mert a gyermek érdeke megkívánta, hogy alperes ellenében kimondassék, hogy ő a gyermek természetes atyja, mit alperes a per során is megtagadván, ha felperes a főesküt leteszi, alperes, mint a ki perre okot szolgáltatott, felperes perköltségének megtérítésére kötelezendő volt.