Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIV. kötet (Budapest, 1890)

ii4 testi sértés vétségében vétkesnek kellett kimondani, és pedig annál is inkább, mivel mint férjnek beteg nejének ápolása köte­lességében állott volna. Tekintve e hanyagságból kifolyó súlyos következményeket, tekintve továbbá a bánásmódot, melyben pa­naszos részesittetett, tekintve továbbá azt, hogy panaszos, vádlott neje, kivel szemben a gondosság egyszersmind kötelesség lett volna — mint súlyosító körülményt, vádlottat a Btk. 310. §-ában meghatározott büntetés legnagyobb mértékével kellett sújtani. (1887 ápril ?-én 1843. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla az elsöbiróság Ítéletét részben megváltoztatja, vádlottat a Btk. 323. §-a alá eső, annak második és harmadik bekezdése szerint minősülő és büntetendő személyes szabadság megsértésének bűntettében mondja ki bűnösnek, s e miatt az idézett §. alapján három évi fegyházra Ítéltetik. Indokok: A vizsgálat és ismételve tartott végtárgyalások eredményére fektetett, az elsöbiróság indokolásában helyesen ki­tüntetett és törvényszerűen bizonyított tényállás szerint, vádlott Sz. Gavrilla más nővel szövetkezvén, törvényes nejét Sz. szül. O. Borbálát, ki vádlott saját előadása és a vizsgálat adatai szerint immár ifjú kora óta korlátoltabb szellemi tehetségű, tehát önse­gélyre ezen állapotánál fogva kevésbé képesített, az öt illető hitvestársi jogoktól megfosztotta és háza udvari szobájába he­lyezve a családtól és társadalomtól elkülönítette, ápolásáról épen nem, táplálásáról pedig annyira hiányosan gondoskodott, hogy a nevezett nő két évig tartott elhagyatottsága folytán, melyhez a vizsgálat adatai szerint néha tettlegességek is járultak, töké­letesen elsatnyult, az orvosszakértői vélemények szerint mara­dandó nyomu súlyos sérelmet (gerinczoszlop-elfordulást) szen­vedett, sőt már élete is veszélyben forgott. Habár a vizsgálat eredménye arra nézve, hogy Sz. Borbála állandóan elzárva s igy letartóztatva tartatott volna, egyenes bizonyítékot nem szol­gáltatott is, K. Péterné azon vallomásából, hogy vádlott és ágyasa a fent jelzett két év alatt a házban senkit sem tűrtek, V. Pável tanúnak azon vizsgálati vallomásából, hogy egy izben sértettnő az udvarba menvén, vádlottnak és özv. M. Floarénak gyermekei által azonnal visszatereltetett és később meg is veretett és A. Tódor azon nyilatkozatából, hogy sértett nő a házból néha

Next

/
Thumbnails
Contents