Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIV. kötet (Budapest, 1890)

105 Indokok: Alperes beismerte, hogy a kereseti váltó hátlap­ján levő forgató névaláírás tőle származik, de tagadta azt, hogy a váltón a forgatás idejében volt rendelvényes, K. János neve az ö tudtával és beleegyezésével törültetett volna ki s igy K. János jelenlegi felperes az ö beleegyezésével szűnt volna meg neki előzője s váltójogi kötelezettsége lenni; tagadta alperes azt is, hogy a váltó kellőleg lett volna óvatolva s igy felperes­nek ellene mint forgató ellen váltókereseti joga volna. Tekintettel arra, hogy jelen esetben nem egy hiányzott lényeges kelléknek utólagos kitöltéséről, hanem egy korábban beirt lényeges váltókelléknek kitörléséről, megváltoztatásáról van szó, s igy jelen esetben az 1876. évi XXVII. tczikknek nem 93. §-a, hanem 82. §-a alkalmaztatván, felperes tartozott volna igazolni, hogy K. János mint rendelvényes nevének kitörlése és helyette alperes nevének beirása alperes váltóforgatása előtt vagy beleegyezése szerint történt. Tekintettel arra, hogy az alperes által különben is kifogá­solt B. Dénesnek mint alperesi ügyvéd segédjének s mint olyan­nak vallomása ki beismerése szerint a felek távollétében más tintával, tehát nem egy alkalommal változtatta meg a ren­delvényes nevét, birói figyelembe nem vehető, annak igazolására nézve, hogy alperesnek tudta és beleegyezésével Íratott be a váltóba alperesnek mint rendelvényesnek neve, K. János neve helyett; tekintettel arra, hogy a 2851/881. igazságügyminiszteri ren­delet 26. §-a szerint főeskü által bizonyitásnak csak a váltóaláirás valódiságára van helye az ellenfél beleegyezése nélkül, alperes pedig nem egyezett abba bele, hogy felperes a kinált főesküvel igazolja azon általa tagadott felperesi állítást, hogy a rendel­vényes nevének beirása, illetve megváltoztatása alperes tudtával, beleegyezésével történt, s igy felperes ezen állítását az eljárási szabályok engedte bizonyítási módok egyikével sem tudta iga­zolni. Tekintettel arra, hogy a kereseti váltó a csatolt váltóóvás szerint fizetés végett még bemutatva nem lett, hanem csak fede­zetadás végett, s igy felperesnek alperes mint forgató ellen az 1876. évi XXVII. tcz. 41. §-ának első pontja szerint visszkere­sete nincs: felperest keresetével elutasítani kellett.

Next

/
Thumbnails
Contents