Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIV. kötet (Budapest, 1890)

83 perrendszerüen be lett igazolva, hogy L. Károly a kérdéses juhokat a czelinai határból hajtotta be. A magyar kir. belügyminisztériumnak 1885. évi 2357. sz. a. kelt rendelete értelmében L. Károly a magánzáloglás gyakorlására fel volt jogosítva, minélfogva csupán csak a záloglás gyakorlásáért alperes ellen kártérítéssel fellépni nem lehetett volna. A mi pedig azon felperesi állítást illeti, hogy a záloglás nem törvényes, illetőleg, hogy a kérdéseit juhok kárt nem okoztak, annak elbírálásába ezen bíróság nem bocsátkozhatott bele ; miután arra az illető mezei rendőrség illetékes, minélfogva felperes csakis azon esetben léphetne fel kártérítési keresettel, ha előbb az illetékes kihágási bíróság által a záloglás jogtalannak declaráltatnék, s igy keresetével feltétlenül elutasítandó volt. (1887 márczius i-én 98. sz. a.) A marosvásárhelyi kir. itélö tábla: Az elsőbiróság ítélete megváltoztatik, felperes kereshetőségi joga megállapíttatik s a kir. járásbíróság az ügy érdemére vonatkozó határozat hozatalára utasittatik. Indokok: Ugy a polg. törvénykönyv 1321. §-a, mint az 1885. évi január hó 29-én 2357. sz. a. kelt magy. kir. belügyminiszteri rendelet 1 9. §-a értelmében joga van ugyan a nagyobb jószág birtokosainak a magánzáloglás jogát gyakorolni, mindazonáltal ama megszorítás mellett, hogy a zálogolás megtörténtét a helybeli elöljáróságnak bejelenteni és nyolcz nap alatt a tulajdonossal kiegyezni, vagy pedig kártérítés iránti igényeinek érvényesítése végett az illető hatóságnál a kellő lépéseket megtenni kötelesek; ellenkező esetben pedig a zálogolt marha visszaadandó. Tekintve pedig, hogy jelen esetben alperes ebbeli kötelességének eleget nem tett, illetve, hogy azt teljesítette volna, a per során ki nem mutatta: felperes kártérítés iránti igényeit érvényesítheti: minélfogva arra vonatkozó kereshetőségi joga megállapítandó, s a kir. járásbíróság a per érdemi elbírálására utasítandó volt. (1888 június 13-án 98. sz. a.) A kir. Curia: A másodbiróságnak fentebbi számú és keletű ítélete indokainál fogva annyival inkább helybenhagyatik : mert az elsőbiróság felperes által követelt kártérítés menynyisége iránt nem határozván, a másodbiróság azzal, hogy fel6*