Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIII. kötet (Budapest, 1889)

35 nem nyerhet, a kereset sem a kisebb polgári eljárásra, sem a birtokbirósághoz nem volt utasítható. ii. A ki valamely végrendeletet eltitkol vagy elsikkaszt, az az öröklésből mint érdemetlen ki van zárva. (1888 nov. 22. 3378. sz. a.) A s.-a.-újhelyi kir. törvényszék: Felperesek kérelmének részben hely adatván, elsőrendű alperes özv. M. Imréné született Z. Mária a felfedező eskü letételére köteleztetik: «hogy örökhagyó n. M. Imre végrendeletét sem annak életében megbízása folytán, vagy saját elhatározásából őrizete alá nem vette, sem az örökhagyó halálával végrendelete birtokában nem maradt, az birtokában nincsen, hollétéről tudomással nem bir, s az sem általa, sem tudtával alperestársai vagy mások által meg nem semmisittetett.» Erdekében áll tehát alperesnek a részére megítélt felfedező esküt letenni, mert különben valónak fog tekintetni felperesek azon kereseti állítása, miszerint M. Imre érvényes Írásbeli végrendeletet tett s hagyott maga után. Indokok: Elsőrendű alperes mint az örökhagyó hátrahagyott hitvestársa örökhagyóval lakott, betegsége alatt folytonosan körülötte volt, s az örökhagyó halálánál is jelen volt, mig a többi örökösök, mint nagyobbrészt nem is helyben lakók, az örökhagyótól rendszerint távol voltak. Az örökhagyó által hátrahagyottnak áUitott írásbeli végrendeletet illetőleg, a kihallgatott tanuk vallomása által támogattatik azon alkeresetbeli előadás, miszerint örökhagyó néhány évvel halála előtt Írásbeli végrendeletet tett, s a mennyiben a fentebb felsorolt indokoknál fogva a végrendeletről s annak hollétéről csakis elsőrendű alperesnek lehet tudomása, s a mennyiben a végrendelet létezése vagy nem létezése, s illetve annak hátrahagyása más módon még inkább nem bizonyítható: a végrendeletre vonatkozólag is a felfedező eskü letételére elsőrendű alperest kötelezni kellett. 3*