Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIII. kötet (Budapest, 1889)

i6 hogy azonban az emiitett ingatlan, bár annak fele részére nézve a tulajdonjog alperes javára bekebelezve volt, D. József alperes tulajdonát soha sem képezte, azt alperes soha sem használta, hanem azt felperesek a tkkvi helyszinelési felvételek után néhai özv. D. Józsefnétöl örök áron megszerezvén, annak 30 év óta folytonos birtokában és használatában voltak : ennélfogva D. József a saját személyes adóssága folytán elárverezett, de tényleg felperesek jogos tulajdonát képezett ingatlan vételárát felpereseknek visszafizetni tartozik. E perben tehát döntő ténykörülményt az képez, vajon felperesek a kérdéses ingatlannak valóban tényleges és jogszerű birtokosai voltak-e s hogy azt nem alperes, hanem felperesek használták-e ? Felperes ezen döntő ténykörülményre vonatkozó állításait alperesnek az ellene özv. S. Károlyné által folyamatba tett jelen periratokhoz csatolt végrehajtási iratok közt fekvő tanúkihallgatási jegyzőkönyvben foglalt saját beismerésével bizonyította, mely alperesi beismerés szórói-szóra következőleg hangzik : «Való az, miszerint a kérdéses 1468. hr. szöllőt a forradalom utáni időben, de a telekkönyvi helyszínelés felvétele előtt édes anyám D. Jánosné a köztünk létre jött egyezség szerint kizárólag kapta; a helyszín felvétele alkalmával azonban, miután édes anyámmal egy háztartásban ékem, a köztünk létrejött egyezség folytán határozatlan arányban az én nevemre lett a kérdéses szőllő felvéve; ezen időtől fogva azonban tényleg a szőllöből mit sem birtam és mit sem használtam, később aztán az egész szöllőt D. István és nejének eladta." Alperesnek ezen határozott beismerésével szemben azon kifogása, hogy felperesnek mielőtt kártérítési keresettel fellépett, előbb az ingatlan tulajdonjogát kellett volna megítélnie, melyre nézve ezen sommás bíróság nem illetékes, birói figyelembe vehető nem volt ; mert kártérítési igénye nemcsak tkkvi tulajdonosnak, hanem jogszerű birtokos, sőt haszonélvezőnek is lehet, tehát nem szükséges a tkkvi bekeblezés által biztosított tulajdonjogot bizonyítani, hanem elégséges a jogszerű birtoklási viszonyt igazolni, mely egy sommás per keretében mindig helyt foglalhat. Mindezeknél fogva mellőzve alperesnek ujabb tanúkihallgatás és alperes személyes beidéztetése iránti kérelmét, mint feleslege-