Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIII. kötet (Budapest, 1889)

98 Ezen életkor elértével a nevezett kiskorú érvényesen tehetett közvégrendeletet (1876. XVI. tcz. zi. §-a) annyival is inkább, mert az atyjától örökölt ingatlanok a bemutatott telekkönyvi kivonatokból kitetszöleg korlátozás nélkül adattak át neki hagyatékbiróságilag és telekkönyveztettek nevére korlátlan tulajdonjoggal. A G. a. alakszerű közvégrendelet érvénytelenségét pedig, szemben a kihallgatott tanuk vallomásával, felperesnek nem sikerült bebizonyítani, minélfogva helyesen utasították el keresetével az alsóbiróságok. 44. Nyugdíj kötelezése csak a szolgálati szerződés folyományát képezvén, ajándékozásnak nem tekinthető. (1888 deczember 19. 5103. sz. a.) Az erzsébetvárosi kir. tszék: Az erzsébetvárosi kir. törvényszék mint polgári bíróság W. Eduárd felperest keresete azon zárkérelmével, miszerint alperes gr. B. Márkus, mint a néhai gr. Bethlen Camillo örököse, örökrésze erejéig köteles a keresetbe vett 600 frt tőkét felperesnek kifizetni, elutasítja. Indokok: Felperes keresetét azon állításra alapítja, hogy ő alperes jogelődével néhai gr. B. Camillóval, kit az 1848. évtől fogva 16 éven át mint komornyik hűségesen szolgált, szolgálatából való elbocsáttatása alkalmával 1864. évben szóbeli megegyezésre lépett, melylyel néhai gr. B. Camilló kötelezte magát, hogy neki, mig ő él, évi 200 frt nyugdijat fog fizetni; mely kötelezettségét az 1882. év végéig pontosan teljesítette is. Azonban nevezett gróf az 1882. évben elhalván, daczára az örökösre is átszálló kötelezettségének, néhai gr. B. Camillo egyedüli és általános örököse, alperesitett gr. B. Márkus az 1886. év végén már esedékessé vált 600 frt hátralékos nyugdijainak kifizetését megtagadta. Tekintve, hogy felperes saját beismerése szerint is az állítólagos szóbeli szerződés egyoldalulag és visszteher nélkül köttetett ; s tekintve, hogy felperes a nyugdíjra való jogosultságát nemcsak nem mutatta ki és mivel sem igazolta be, de sőt annak bizonyítását meg sem kísérletté, és tekintve, hogy az ajándékozás lényegét nem változtatja, ha az háladatosságból,