Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXI. kötet (Budapest, 1889)

12 meghatalmazást nem adott, hogy továbbá a kamarai gondnoksági kinevezés ilyen meghatalmazást nem pótol. Minthogy alperes által kért egy tanú kihallgatása, mint czélra nem vezető mellőztetett, egyéb bizonyíték hiányában a felperes által alperesnek megajánlott s ez által részben elfogadott főesküt kellett a felek előadásaihoz és a per körülményeihez mért változtatással a prts. 230. és 235. §. értelmében alperesnek megítélni és a per sorát annak levagy le nem tételétől függővé tenni. (1886. évi szept. 14.. 811. szám alatt.) A budapesti kir. itélő tábla : Az első bíróság ítéletét indokainál fogva, mégis oly változtatással hagyja helyben, hogy a B. alatti költségjegyzék 9. tétele alatt foglalt 106 frtot, tekintettel a túlságos felszámításra, 36 frtra mérsékli s ehhez képest az esetre, ha alperes az esküt le nem tenné, alperest 167 frt 78 kr. megfizetésére kötelezi, stb. (1887. szept. 13. 2255. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbb fokú bíróság ítélete megváltoztatásával felperes keresetével feltétlenül elutasittatik. Mert: az ügyvéd ügyvédi minőségben teljesített teendőkért csak az esetben követelheti dija megállapítását és megítélését, ha a megbízótól írásbeli hatalmazványnyal bir, felperes azonban önmaga beismeri, hogy Írásban fel nem hatalmaztatott és keresetét is csupán szóbeli megbízásra alapítja. Hivatkozik ugyan felperes arra, hogy néhai dr. Br. Lipót halála után ennek irodája részére gondnokul kineveztetett s hogy ezen kinevezése a külön meghatalmazást pótolja, de ezen érvelés sem fogadható el, mert az általa teljesített munkák nem tartoznak azon halaszthatatlan teendők sorába, melyek teljesítése az 1874: XXXIV. tcz. 37. §-a értelmében kirendelt gondnok kötelessége. 6. A sommás visszahelyezési perek czélja a megháborított tényleges állapot fentartása lévén, a vesztes félnek a törvény rendes utja marad fen; ezen körülmény pedig magában kizárja az ily természetű perekben a perujitási jogorvoslatnak használatát. (1888 jul. 17. 5974. sz. a.)