Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXI. kötet (Budapest, 1889)

138 Indokok: Felperes arra alapítja keresetét, hogy alperes a közte és felperes között létesült és az A. a. okiratban foglalt szerződéssel vállak kötelezettségét megszegve felperest házából elűzte és felperestől a kikötött eltartást megvonja, és igy jogában áll felperesnek a tartás egyenértékét ugy a múltra mint a per folyama alatti időre követelni. A kir. itélő tábla az első bíróság ítéletének e részben megváltoztatásával felperest kérelmével egészben elutasitandónak találta, mert sem a kihallgatott tanuk vallomásából, sem a hivatok beszerzett bűnügyi iratokból nem állapitható meg az, hogy alperes az A. a. szerződésben elvállalt kötelezettség teljesítését megtagadta és magát felperes irányában ugy viselte volna, hogy a szerződés betartása lehetetlennek tűnnék fel, sőt némely tanuk egyenesen akként nyilatkoznak, hogy alperes a szerződés betöltése végett felperest többször hivta házához, ki ott időszakonként tartózkodott is ; és mert ily helyzetben felperes nem lehet jogosítva alperestől az az által a per folyamán is felajánlott szerződésszerű kötelezettség természetbeni teljesítése helyett a tartás pénzbeli egyenértékét követelni. (1888. ápr. 5. 9745. sz. a.) A m. kir. Curia: A budapesti kir. itélő tábla Ítélete helybenhagyatik az abban felhozott indokokból s különösen még azért, mert habár a per adatai szerint alperesnek magaviselete felperesnek elégséges okot szolgáltatott arra, hogy alperes házából eltávozzék, a követek tartásnak készpénzben való kiszolgáltatására alperes nem kötelezhető, mert a felek kötelezettségeit az A. a. szerződés szabja meg, abba felperes részére az köttetett ki, hogy a házban lakhasson s alperessel egy háztartásban lehessen, a háztartási teendők fogalmával azonban össze van kapcsolva, hogy felperes is a ház és gazdaság körül felmerült munkához tehetsége szerint hozzájáruljon, s ez által maga felperes is megkeresse azt az élelmet, mely tartására szükséges, arra tehát alperes külön szerződési kikötés hiányában bíróilag nem kényszeríthető, hogy felperes segítségét a gazdaság körül nélkülözvén, mégis havonkint felperesnek fizetendő pénzösszeggel fedezze felperes tartási szükségleteit, mely egy-két év alatt a megvett jószág értékét is túlhaladná és midőn már alperes 140 frt vételárt is felperesnek megfizetett.