Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXI. kötet (Budapest, 1889)

107 K. Erzsébet felszólította, hogy ölje meg M. Györgyöt s ezért 50 frtot igért: a kerítésből egy karót tört ki, azután apjához menve, ott megvacsorált, vacsora után az előbb már kitört karót magához véve V. Mihály háza előtt lesbe állt, midőn pedig M. György e ház előtt elhaladt, leshelyéből előlépett, azt egyik kezével átkarolta, V- Mihály udvarába vonszolta, és itten az elhaltat gáncsvetés által földre terítve, annak homlokára a kezében volt karóval halálos ütést mért: mindazáltal vádlott eme ténykedéseiből, tekintve arra: hogy az állítólagos felszólítástól a tett elkövetéséig csak egy óra telt el, ez az idő pedig sokkal rövidebb, hogy sem vádlott cselekményeinek következményét kellőképen beláthatta és higgadtan megfontolhatta volna, a gyilkossághoz megkívántató előre megfontolt szándékot törvényszerűen megállapítottnak venni nem lehet. Az a körülmény, hogy vádlott, apjánál, ennek a vizsgálat során tett vallomása szerint a felindulásnak látható jelei nélkül megvacsorált, nem bizonyítja az előre megfontolt szándékot, sőt kizárja azt vádlottnak a pótvizsgálat során tett s e részben más adatok hiányában elfogadandó bizonyítékot képező az a vallomása, hogy ő nem sokat tépelődött azzal a gondolattal : mikép fogja tettét végrehajtani, s nem is gondolt M. György meggyilkolására, csak midőn vacsora után lakásából kilépett és a fonókába indulva találkozott az elhalttal, jutott eszébe: hogy őt K. Erzsébet felbérelte s abban a hitben, hogy tette ki nem sül, és hogy könnyű szerrel 50 frtra tesz szert, határozta el az elhaltnak leütését E vallomás bizonyító erejét nem gyengíti meg vádlottnak az első végtárgyalásnál tett az a vallomása, hogy körülbelül egy óra telt el, míg ő a dologról gondolkozott, mert ez semmi körülmény által nem támogattatik. Ugyancsak e végtárgyalásnál vádlott azt is mondotta: hogy elhatározása az volt: «ha találkozik M. Györgygyei, azt meg fogja ölni, de ha nem találkozik vele, nem fogja bántani.» Ily elhatározás nem vonható a Btk. 278. §-ában jelzett fogalom alá, de tanúsítja vádlottnak könnyelműségét, melylyel a véres tettet az állítólag igért 50 frt megnyerése által kecsegtetve elkövette oly ember irányában, kit saját beismerése szerint azelőtt soha