Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)
4* nézve alapszabályszerü, de perrendszerü bizonyítéknak sem tekinthető, de nem lenne tekinthető alperes üzleti könyvében történt bevezetése sem, mivel az, az emiitett szabálytalanságoknál fogva a könyvecskével egyezőnek különben sem lenne mondható; mert továbbá a fenforgó körülményeknél fogva a perrendtartás 235-ik §-a alapján a főesküvel való bizonyitás annál kevésbé foghat helyet, mivel , ha az állítólagos kifizetés P. Zsigmond pénztárnok általi megtörténte perrendszerüleg bizonyítva lenne, e fizetés, a szabálytalanságnál fogva, nem alperes pénzintézet, hanem P. Zsigmond mint magán-egyén által történtnek lenne csak elfogadható ; mert végre felperesnek törvény szerint az elévülési idő alatt követelésével fellépni szabadságában állott. Felperesnek tőkésített kamatok iránti követelése nem volt megítélhető, mert tőkésített kamatok bíróság előtt nem érvényesíthetők. (1886. okt. 13-án 2369. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla: A kir. járásbíróság ítéletét felperes nem felebbezte abban a részében, hogy a kereset kijavításával követelésbe vett tőkésített kamatokat meg nem ítélte, nem érinti; felperes kereshetőségi jogának megállapítására vonatkozó részében helybenhagyja, egyéb részében megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, ha alperes helyett annak pénztárnoka P. Zsigmond leteszi a főesküt arra, hogy a 2 7. alatti takarékpénztári könyvecskébe 1873 évi ápril 26-án bevezetve levő 300 frt K. Miklósnak kifizettetett, stb. Indokok: Felperes kereshetőségi jogának megállapítására vonatkozó részében az elsőbiróság ítéletét az abban foglalt indokoknál fogva kellett helyben hagyni. Azok a körülmények, hogy a 2 •/. alatti takarékpénztári könyvecskében 1873. évi ápril 26-án kiadási rovatba vezetett 300 frt után az 1875 ápril 12-én kiadott 945 frt 58 krnak kifizetése szabályszerű aláírások által bizonyittatott, hogy a takarékpénztári könyvecske átlyukasztás által megsemmisíttetett és hogy az utolsó részletnek kivételével a 300 frt átvétele tisztába nem hozatott, azt támogatják, hogy e kérdéses 300 frtot a takarékpénztár kifizette, mihez képest az első bíróság ítéletének az alperesi marasztalásra vonatkozó része megváltoztatásával alperesnek a P. Zsigmond pénztárnoka által leteendő főesküt az 1886. évi LIV. t.-cz. 225. és