Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

13 tasittatik ; a 2-ik tétel alatt jelzett czimen összesen 11 frt 12 kr. K. Béla ellenében megállapíttatik. Végül kérvényezőnek azon kérelme, hogy K. Béla a megállapított költségeknek, valamint jár. végrehajtás terhe alatti megfizetésre köteleztessék, szintén elutasittatik. Mert: az r., 4., 5. tétel alattiakra el kellett utasítani kérvényezőt, mert hogy ezen költségek felmerültek, az iratokból ki nem tűnik ; a kötelezettség jogalapja tehát a kir. törvényszék előtt a perből ismeretes nem lévén, azok feletti határozat illetékességéhez nem tartozik. A 3. alatti kegyelmi kérvényre vonatkozó költségek ismét nem voltak megállapíthatók, mert jóllehet fennáll azon vélelem, hogy ezen kérvényt, mint vádlott meghatalmazott védője a kérvényező szerkesztette, e vélelem azonban az ellenkező bizonyítását ki nem zárván, vádlott contradictorius meghallgatása nélkül az e czimen felszámított költségeket elbírálás tárgyává tenni nem lehet. Az ellenfél contradictorius meghallgatása pedig ezen büntető bíróság hatáskörében helyt nem foghat. A megállapított költségek valósága a büntető per irataiból megállapítható, azok mennyisége a teljesített munka aránya szerint határoztatott meg. Végül a végrehajtás terhe alatti marasztalás iránti kérelem el volt utasítandó, mert a kir. törvényszék a dolog természete szerint, csak a valódiság és mennyiség kérdésében határoz ; a marasztalás egyéb feltételei, névszerint a fennállás kérdése a kir. törvényszék előtt a per irataiból ismeretes nem lévén, ez végrehajtható végzést nem is hozhat. (1887. márczius 10. 6137.) A budapesti kir. itélö tábla az elsőbiróság végzését hivatalból megsemmisíti, mert a törvényes gyakorlat az ügyvédi rendtartás 58. § ának rendelkezését bűnügyekben is alkalmazza s ehhez képest az ügyvédnek dijait saját felei irányában csakis ügydöntő határozatokban állapítja meg, a jelenlegihez hasonló esetekben tehát, midőn az ítélet hozatala után érdemben hozott dijakról van szó: a díjjegyzék egyedül per utján érvényesíthető. (1887. május 10. 15293. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy az 1874. évi XXXIV. t.-cz. 58-ik §-a az ügyvédet az esetben csupán feljogosítja, de nem kötelezi arra, hogy ha ügyvédi dijai a perben meg nem állapíttattak, díjjegyzékét csak per utján érvényesítse, miből következik,