Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

197 következtében aug. i-én hajnalban az öreg nőn a tettet az ő segédkezése mellett végre is hajtotta. Ugyancsak e napon J. Sándorné I. r. vádlott a vizsgálóbíró előtt bevallotta, hogy anyósát a mondott hajnalban, ugy a mint azt előre megbeszélték, Sz. Máriával megfojtotta. Előadta mindkét vádlott ez alkalommal a tett elkövetésének részleteit, mely szerint mult évi aug. i-én 4 órakor hajnalban özv. J. Sándorné felkelt, és az öreg J. Imréné szobájába bement és ugyanő állítása szerint az iratoknál bűnjelként őrzött zsineget még szobájában elkészítette és kezében tartotta. Sz. Mária vallomása szerint pedig ugyanazon zsineget csak az öreg J. Imréné szobájában levő hosszú ládából vette elő. E szobában hált, mint rendszerint szokott, Sz. Mária is egy díványon. Ezt J. Sándorné felköltötte. Sz. Mária az öreg no kezeit megfogta, J. pedig annak fejét felemelte, s a zsineget nyakába akasztva, ennek segélyével lerántotta az ágyból, s mig amaz folyton fogta kezeit, az ágy gombjára a zsinegnél fogva felakasztotta, ugy hogy a zsineg egészen megfeszült, s az öreg eleintén nem csak akkor, mikor már a nyaka megnyúlt, ült, illetve érintette alsó testével a földet. Azt, hogy J. Sándorné vagy a másik vádlott kezével az öreg asszony nyakát megfogta vagy épen fojtogatta volna: vádlottak ez alkalommal nem ismerték be, sőt a vizsgáló biró ez irányú kérdésére leghatározottabb feleletük is csak az volt, hogy ilyesmire nem emlékszik egyik sem. E vallomás mellett vádlottak megmaradtak egészen 1886. évi október hó 29-ig. Ezek szerint, ha vádlottak önbeismerése alapján már lehetne Ítéletet hozni, beigazoltnak volna vehető terhükre a Büntetőtörvénykönyv 278. §-ába ütköző gyilkosság büntette, minthogy azonban a beismerés csak akkor képezhet teljes bizonyítékot, hogyha a vizsgálat egyéb kétségtelen adataival is támogattatik, a jelen esetnél vádlottak beismerését azért nem lehetett Ítéletnek alapjául elfogadni, mivel a beismerés épen a leglényegesebb részeiben nem egyeztethető össze a vizsgálat adataival. Vádlottak ugyanis eme beismerő vallomásaikban azt állították, hogy L r. vádlott az alvó J. Imrénének fejét felemelve, nyakára zsineget hurkolt, ezen huroknál fogva az öreg nőt az ágyról lerántotta,