Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

Hí zettséget alperesre, mert az, hogy a megtámadott jogügylet koholt, felperes keresetének jogalapja s igy a perrendtartás 182. §-a alapján bizonyítani ö tartozik. Egyetlen bizonyítéka az alperesnek kinált főeskü lenne; azonban jelen esetben az sem alkalmazható a perrendtartás 221. §-ának erejénél fogva, mert alperes elegendő bizonyítékot nyújtott annak kiderítésére, hogy követelése való. Először is alperes mellett szól az A. alatti közokirat. Igaz, hogy ennek létesítésében felperes, illetőleg a csődhitelezők részt nem vettek, s igy az okmány a csödhitelezők ellenében nem bir ugyan a követelés valódiságát illetőleg oly feltétlen bizonyító erővel, mint maguk a kiállítók ellenében, de azért a gyakorlat ilyen közokmányoknak, ha azt más tények is támogatják, mégis tulajdonit harmadik személyek ellenében is bizonyító erőt. S minthogy az A. alatti okmányt jelen esetben valóban támogatja Fr. Károly tanúnak vallomása, ki előtt a «B. P.» czég egyik tagja már évek előtt elismerte, hogy a czég alperesnek adósa, sőt a tanú közvetítésével egy ízben kamatfizetést is teljesített : a bíróság is kénytelen valónak elfogadni azt, hogy az A. okmány tartalma nem puszta költemény, hanem a közadós és alperes közt fennállott viszony hű kifejezője. Ily viszonyok között s egyéb elegendő bizonyíték létében a követelés fennállta tekintetében a föesküvel való bizonyítás helyt nem foglalhat. Nem fektethet súlyt a bíróság sem felperesnek azon állítására, hogy alperes teljesen szegény voltánál fogva nem is kölcsönözhetett, mivel ezen állítása sincs bizonyítva, sőt alperesnek 1—4. sz. a. okmányai meglehetősen valószínűtlenné teszik azt, sem azon okoskodására sem lehetett súlyt fektetni, hogy az A. a. közokirattal helyettesitett váltó nem bírt a váltó lényeges kellékeivel, mivel a kibocsátó s rendelvényes neve nincs a közokiratban felemlítve, a mennyiben ezek felemlitésére az A. alatti okirat szövegében nem volt szükség, s igy felemlitésök hiányából a váltó lényeges kellékeinek hiányára következtetni nem lehet. Magát a váltót sem mutathatja be alperes, mert természetes, hogy az A. alatti okmánynyal ki lévén egyenlítve : a váltót alperesnek ki kellett szolgáltatnia s az uj okmányt kiállító czégnek visszaadnia.