Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

120 tagadásba vétetvén, azon körülménynek fenforgása képezi bizonyítás tárgyát, hogy Sp. Lipót a kereseti áru átvételére meghatalmazva volt-e, s mivel alperes ez irányban kihallgatott tanúi jelen ügyletre meghatalmazotti minőségét nevezettnek nem, csak a közhiedelmet tanusitják, az pedig nem jogosítja alperes közegeit az áru más, mint a czimzett részére kiszolgáltatására: más bizonyíték hiányában az alperes által ajánlott s felperes által elfogadott föeskü általi bizonyítás volt alkalmazandó, még pedig az eredeti szövegezéstől eltéröleg azért, mert annak megállapított szövege által határozottabb kérdés lett megoldva. A kár kiszámítására nézve szakértők meghallgatása javaslatba nem hozatván, a föeskü letétele esetén valódiságára nézve kétségtelen követelés összegének bebizonyítása a felperesnek odaítélt becslő eskü által volt eldöntendő. (1887. jan. 20. 1298. sz. a.) A bpesti kir. itélő tábla: az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével feltétlenül elutasítja, stb. Indokok: Felperes kártérítést követel az alapon, hogy alperes a neki B. Róza czime alatt Beszterczebánya állomásra fuvarozás végett átadott árut (4 csomag liqueur) nem a czimzettnek, hanem bizonyos Sp. Adolfnak szolgáltatta ki, a ki az áru átvételére felhatalmazva nem volt, s minthogy az áru értékét felperesnek át nem szolgáltatta, felperes, illetve jogelőde 63 frt 26 kr kárt szenvedett, melyért alperes mint fuvarozó a keresk. törvény 4.05. §-a rendelkezésének megszegése miatt felelősséggel tartozik. A 2V. alatti feladó vevényre vezetett elismervényből kitetszöleg az áru 1884. évi október 25-én lett kiszolgáltatva. A keresk. törvény 390. és 410. § ai értelmében a fuvarozó ellen az áru részbeni vagy egészbeni elveszése, megsérülése vagy elkésett kiszolgáltatása miatt támasztható keresetek a kiszolgáltatástól vagy az áru teljes elvesztése esetén azon naptól fogva, melyen a kiszolgáltatásnak történni kellett volna — egy év alatt elévülnek. A felperes keresetében emiitett áru az állítólag hibás kiszolgáltatás folytán felperesre nézve elveszett — az ok, mely miatt felperes kárt szenvedett, különbséget nem tesz, kétségtelen tehát, hogy felperes keresetére nézve a ker. törvnek 390. és 410. §-ai épugy irányadók, mintha az áru szállítás közben veszett volna el. Tekintve, már most, hogy felperes, kártérítés iránti keresetét