Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIX. kötet (Budapest, 1888)

5 nattal bizonyítva van, hogy a bácsi segélyszövetkezetnél, kiskorú felperes elhalt anyja, néhai P. Lászlóné szül. O. Malvina javára 364 frt 50 kr. töke van befizetve, első rendű alperest ezen töke s annak nem kifogásolt idötöl számítandó 6 százalék kamatai fizetésére, másodrendű alperes O. Györgyöt pedig annak tűrésére kötelezni kellett, hogy a fentebb emiitett összeg és járuléka a bácsi segélyszövetkezet által kiskorú felperes javára kifizettessék. Tekintve azonban, hogy felperes azt, hogy az 1877: XX. tcz. 20. §. c) pontja értelmében a kiskorú gyermeke tulajdonát képező kérdéses tőkepénznek felvételére az illetékes gyámhatóság által feljogosittatott, nem bizonyította, ugyanazért a kereseti összeg és kamatainak fizetése nem felperes, hanem a kiskorura nézve illetékes gyámhatóság kezeihez volt elrendelendő. A perköltségeknek kölcsönös megszüntetése a per körülményeiben leli indokát. (1886. nov. 23. 7856. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. itélő tábla ítélete oly változtatással, hogy a kiskorú P. Zoltánnak megítélt 364 frt 50 kr. kereseti tőkeösszeg után a 6 százalék kamat nem 1883. évi január 1 -tol, hanem 1884 június 8-tól számítva lesz fizetendő helybenhagyatik. Indokok : O. György másodrendű alperes beismerte, hogy ő a kereseti részvényeket, helyesebben üzletrészeket, számszerint 5 darabot a 123. számú könyvecskében leánya néh. O. Malvin nevére vette, illetve annak nevére állíttatta ki a «bácsi segélyszövetkezeténél.)) Ezen tényével másodrendű alperes, az üzletrészek tényleges átadása és alakszerű szerződés nélkül is határozott kifejezést adott annak, hogy azokat nevezett leánya részére szerezte, illetve neki ajándékozta, annál inkább, mert a bácsi segélyszövetkezetnek a perhez csatolt alapszabályai szerint, az 1875 : XXXVII. tczikk 233. stb. §-nak is megfelelőleg, a szövetkezet üzletrészei nem bemutatóra, hanem bizonyos névre, t. i. a szövetkezeti tagok neveire szólnak, és azok tulajdonának átruházása csakis az alapszabályok 16. §-ában meghatározott módon történhetik. Ezzel szemben tehát másodrendű alperesnek azt az előadását, hogy ő az általa vett üzletrészeket részben csupán azért állíttatta volna ki leányai nevére, hogy a szövetkezetnél több szavazattal birion, figyelembe venni nem lehetett.