Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIX. kötet (Budapest, 1888)

8i fojtotta. Hanem végre, midőn neje ezután egy óra múlva házánál ismét megjelent és még a vádlott sajátját képezett ingóságokat is eltulajdonítani akarta; sőt bűnössége tudata daczára még ö érvényesítette fölényét és vádlottat a leggaládabb káromlásokkal és szidalmakkal illette, és végre a tettleges bántalom terére is vetemedett; a tulcsigázott erőmegfeszitéssel lefojtott méltó erkölcsi felháborodása féktelen dühben tört ki, ugy hogy kését többször nejébe döfte, és utóbb cselekvésének iszonyára kieszmélve: ö volt az, ki szomszédjai és apósa előtt a saját nején elkövetett emberölést, közvetlenül a tett után őszintén, bár a végkimerültség és lelki rázkódtatás legnagyobb fokának jelenségei között, teljesen megtörve, felfedezte. Nem szenved kétséget, hogy midőn M. János és neje, valamint B. B. Mihály és neje tanuk előtt vádlott, kiről a verejték csorgott, elképedve és halálsápadtan, a tett után már kieszmélve megjelent, nevezettekre még akkor is oly benyomást tett, mint egy őrült, kitől is ezért félni kezdtek. Nem szenved kétséget, hogy vádlott ezek szerint tettét a szabad akarati elhatározást megszüntető idegrohamban, zavart elmetehetséggel követte el. És ha ezeken felül figyelembe vétetik a 40. n. sz. alatt csatolt orvosszakértői vélemény, mely szerint vádlottnak különben is fogyatkozó gyenge idegrendszere a tett elkövetése perczében oly kóros elváltozást szenvedhetett, mely alatt a hatályos inditó okul szolgáló előzmények a tett pillanatában vádlottat be nem számitható állapotba ejthették; azon felfogás jogosultsága czáfolatlanul előtérbe lép : hogy vádlott cselekményét pillanatnyi elmezavarban követte el. Es pedig annál is inkább : minthogy eme orvosszakértői véleményben emiitett ideggyengeséget még ama másként meg nem fejthető tény is igazolja : hogy vádlott, bár állításának tarthatatlanságáról meggyőződést szerezni a végtárgyalás során alkalma volt, mereven fentartotta ama előtte is valótlannak bizonyult állítását : hogy a tett pillanatában neje távol lévő bűnös társait is, kiket a felcsigázott képzelet káprázatként lelki szemei elé állithatott, és kikkel izgatott elméje a tetten érés pillanatától fogva lázasan foglalkozott, ismét a tett helyén is, mint reggel nejével együtt látta, és magát azok által megtámadottnak vélhette. Ezeknél fogva vádlottat a Btk. 76. §. szerint mindkét alsóbb Döntvénytár, uj folyam. XIX. ^