Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIX. kötet (Budapest, 1888)

79 hogy akaratának szabad elhatározási képességével nem birt légyen. A vádlott által — beismerése szerint is elkövetett cselekmény tehát, — minthogy az elhalt M. Erzsébeten ejtett sérelmek a bekövetkezett halállal az orvosi vélemény szerint feltétlenül oki összefüggésben létezetteknek jelentettek ki, — a Btk. 306. §. alá eső halált okozott súlyos testi sértésnek volt minősítendő. Menynyiben pedig a birói figyelmet ki nem kerülhette azon körülmény, mely szerint vádlottat az elhalt M. Erzsébet mint neje egybekelésök után 3 hó múlva elhagyta, 7 évig férjétől különválva többekkel fajtalankodva élt; s midőn 7 év után teherbe esetten férje őt kérésére magához visszafogadta, alig egy évi együttlét után ismét hűtlenné lett férjéhez s e hűtlenséget oly magas fokra vitte, hogy férje távollétében magához fiatal legényeket hivott s azokkal közösült, ily állapotban férje által meglepetve a helyett, hogy magába szállni és a még mindig önmérsékletet tanúsító férjét kiengesztelni igyekezett volna, azt szemrehányással támadta meg s ismét odahagyta; sőt ezzel sem érte be, hanem férje ellen a lehető legdurvább s jogtalanabb módon lépett fel; ezen az elhaltnak édes atyja M. János és ifj. P. András által is legnagyobb részben igazolt viselkedése az elhalt M. Erzsébetnek vádlottban az emberi indulatot önként érthetőleg a legnagyobb mérvben felizgatta s ily erős felindulásban követte el a halált okozott sérelmet; ezért vádlott cselekménye a Btk. 307. §-a 1. bekezdése szerint találtatott büntetendőnek. A büntetés kiszabásánál az itt fentebb érintetteken kivül enyhítő körülményül vétetett vádlott bűntelen előélete, őszinte beismerése, s cselekményeért az igazságszolgáltatás megtorlása elé önként jelentkezése. (1887. jul. 23. 5216. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla: Tekintve vádlott javára helyesen felhozott enyhítő körülmények számát és súlyát, tekintve azt is, hogy a szakértők véleményéhez képest vádlottnak a cselekmény annálfogva is kevésbbé számitható be, mert idegrendszere kóros változásban szenved, az e miatt fokozott ingerlékenységü vádlott tehát a hibáján kivül előállott körülmények nyomása alatt csekély belterjességü gonoszságból határozhatta el magát a vádbeli cselekmény elkövetésére, ezeknél fogva a kir. itélő tábla a vádlottra mért börtönbüntetés tartamát a Btk. 91. §-ának alkal-