Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVIII. kötet (Budapest, 1887)

19 előforduló büntetendő cselekmények és tetteseinek kiderítésére, vagy a tévesen vádolt családtagok igazolására, ha a cselekmény elkövetésénél véletlenül idegenek nem lettek volna jelen, rendszerint már eleve és elvileg el lenne vonva a bizonyítás lehetősége. Kétségtelenül óvatosságot igényel ily bizonyíték értékének és súlyának birói meghatározása: de ha az több más, a rokonok befolyásán kívül létrejött és alapos kifogás alá másképen sem eső körülmények által támogattatik ; ha e körülmények összesége összevág azzal, a mit a rokonok a bíróság előtt vallanak; ha nem merül fel alapos ok, mely a rokon vallomásának hitelt-érdemlőségét más szempontból meggyöngíti; különösen, ha az úgynevezett objectiv tényálladék, — a jelen esetben tehát a megölés megtörténte — minden kételyt kizáró bizonyítékok által be van bizonyítva; a subjectiv tényálladék vagyis a bűnösség mellett pedig a rokonok vallomásán kívül még más, concludens, meg nem gyöngített, azokkal nem ellentétes, vagy másrészről is támogatott bizonyítékok vannak : ily esetben a rokonok vallomását, ezeknek nem is a vádlotthoz, hanem az áldozathoz való viszonyánál fogva érdekeltség szempontjából elmellőzni egyátalán nem lehet. De egyébiránt a mellőzés indokául felhozott érdekeltség fenforgása sem fogadható el; mert habár S. Szávában — zsenge kora daczára is — természetes lehetett annak ösztöne, hogy atyjának megölője a legszigorúbban megbüntettessék: de ezen ösztön nemcsak nincs ellentétben, hanem összhangzásban áll a büntető törvénykezés feladatával; más részről pedig inkább kizárja mintsem létrehozná a fiúnak abbeli érdekeltségét, hogy hamis vallomás által, egy ártatlannak igazságtalan és rettenetes megbüntetését mozditsa elő és ez által esetleg közvetítse, hogy atyjának tulajdonképeni gyilkosa felfedezetlenül és büntetlenül maradjon. Mennél nagyobb suly fektettetik tehát a rokoni kapcsolatra: annál erősebben érvényesül a jelen esetben a rokonnak, a megölt fiának azon érdeke, hogy a büntetés ne ártatlant, hanem valódilag azt érje, a ki az ő atyját meggyilkolta. De nem forog fen érdekeltség II. r. vádlott D. Sándornak bűntársa, S. Mijáné ellen sem. Mert habár a bűntárs vallomásának értékesítése a legtöbb esetben különös óvatosságot igényel: de másrészről erre nézve még inkább áll az, hogy a többi körül2*