Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVIII. kötet (Budapest, 1887)

i6 4. G. Brankó, S. Prája és U. Kuzmán rendörök vallomásai, a kik egyezöleg K. Kosztával és J. Gyókával vallják, hogy D. Sándor a kérdéses bűntett utáni éjjelen az őrjáratról visszaérkezte után nagyon megváltozottnak tűnt fel; feltűnően sápadt és fölötte izgatott volt; gyakran felsóhajtott, különböző fájdalmas felkiáltásokba, mint például «tettem, a mit tettem» fakadt; a megölést követő napon pedig, midőn t. i. S.-né állítása szerint a hulla feldarabokatott: D. Sándor szokása ellenére már viradatkor elment a kaszárnyából, s oda csak 10—11 órakor jött vissza, a midőn ő maga mondta őrtársainak, hogy S. Mijánénál volt pálinkázni; 5. Ugyanezen személyek azon vallomása, hogy D. Sándor midőn az őrök között legközelebb kiosztandó uj ruháról tétetett említés, fájdalmas hangon mondotta, hogy «nekem sem fog kelleni uj ruha», s a mint U. Kuzmán mondja, hozzátette: «mert nekem nem lesz szükségem, látom mi lesz velem.» 6. G. Jusztinnak, S. Mija hullája feltalálása után 1886. febr. 16-án az előnyomozás alkalmával, a vizsgálóbíró általi kihallgattatásakor ezelőtt tett, s a végtárgyalás alkalmával előbbi vallomásának átalános megerősítésével ismételt, eskü alatti vallomása, melyben állítja, hogy a községnél letartóztatva lévén, melléje őrül D. Sándor rendeltetett, a ki ez alkalommal rendkívül feltűnő viseletet tanúsított; reszketett, felkelt és ismét lefeküdt, a nő ellen káromkodva kifakadt, majd lecsendesedett, majd újra lármázott, mig végre őtet, az őrizetére bízottat — magára hagyván kifutott; 7. A községi bírónak s a hulla-szemlén jelen volt tanuknak vallomása, a kik a szintén jelen volt D. Sándoron nevezetes változást, elsápadást és feltűnő izgatottságot észleltek: mindezen, valamint az előbb már felsorolt ténybeli körülmények, adatok és bizonyítékok, ugy azok, melyek a bűntett elkövetését megelőzött időre, valamint azok, melyek közvetlenül annak elkövetési idejére, illetőleg magának a bűntettnek elkövetésére és közvetlenül annak elkövetőjére vonatkoznak, ugy szintén azok, melyek a bűntett elkövetése után, azonban azzal és elkövetőjével összefüggő tényekről, adatokról és körülményekről szólanak — kivétel nélkül megegyeznek azon megszakitlan logicai lánczolatot képező