Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVIII. kötet (Budapest, 1887)

denesetre hosszabb ideig tartott, és a felfedezés veszélyével járt munkát csakis a ház helyiségeivel rendelkezőnek tudtával és közreműködésével lehetett véghezvinni. Nem lett volna az alsóbb fokú bíróságok által figyelmen kivül hagyható G. Jusztin tanúnak az 1886. ápr. 20.—22-én tartott végtárgyalás alkalmával esküvel erősített vallomása sem; a ki bizonyítja, hogy D. Sándor már a büntettet megelőzött nap estéjén «többször beszélgetett maga az ivószobában S. Katiczával» ; ugy szintén figyelmet igényelt nem csupán mint ténybeli körülmény, hanem főleg mint a bűnösség bizonyítékának egyik eleme: az első fokú bíróság ítéletének indokaiban foglalt, de összefüggésben a többi bizonyítékokkal D. Sándorra vonatkozólag nem értékesített azon megállapítás, hogy S. Kata a tett estéjén is beszélt D. Sándorral, a mit különös fontosságra emel magának S. Mijánénak a vizsgáló bíró előtt tett és többször ismételt azon leghatározottabb beismerése, hogy ő D.-t felszólította férjétől való felszabadítására, s e czélból neki pénzbeli Ígéretet is tett. Hasonlóul nem csupán ténybeli körülményt, hanem a bűnösség fölötti ítéletben a megállapított tényekből származó következmények igen nyomatékos elemét képezik K. Koszta és J. Gyóka, — D. Sándor őrtársainak — esküvel erősített vallomásai, a kik közül az első ugy a vizsgálat, valamint a végtárgyalás alatt eskü alatt vallotta, hogy február hó 4-én estve, midőn mindhárman S. Mija korcsmájában voltak, D. Sándor parancsolt szünetet; ez utasította ki az ott idözőket; s midőn S. Miján kivül mindenki elhagyta a korcsmát, ők is — mindhárman együtt eltávoztak, de D. Sándor csakis mintegy 30 lépésnyire ment velük, azután elmaradt tőlük, s csak mintegy egy negyedóra multával érte őket utói, és csatlakozott hozzájuk; mig a második őr —J. Gyóka — szintén eskü alatt mindenben egyezőleg vall az előbbivel, csupán abban tér el: hogy D. Sándor a korcsmából való kijövet után mindjárt elmaradt az utczán levő S. Katiczánál; de ezen tanú is minden egyébben megegyez az előbbeni tanúvallomás azon leglényegesebb körülményére nézve is: hogy az elmaradt D. mintegy egy negyed óra elteltével csatlakozott ismét hozzájuk. Az tehát, hogy D. Sándor a végzetes estvén őrtársaitól egy negyedóráig