Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVIII. kötet (Budapest, 1887)

5 soha nem bántalmaztatott, s igy kényszervallomásra nem biratott, az elöljáróság előtt pedig ha bántalmaztatott volna is, — a mi a jelenvoltak vallomásával meg van czáfolva — beismerő vallomást egyáltalában nem tett; a vizsgáló biró előtt is csak akkor tett, midőn a hullarészeknek az ö lakásukon lett megtalálása tudomására adatott, s igy látván, hogy tagadása czéltalan, bűnössége érzetében vallott. Hogy pedig ezen beismerő vallomásának reá vonatkozó minden része való, igazoltatik — a személyugyanazonosság és halál okánál fentebb felsoroltakon kivül — azért is, mert a vallomásában hivatkozott körülmények való tényeknek bizonyultak. Már a beszerzett két rendbeli erkölcs-vagyoni bizonyítványok szerint vádlottnő mint férjezett, — erkölcstelen feslett előéletű, illetőleg bujálkodó kéjelgésre hajlónak ismertetik, — mit D. Árkádia is igazol — s vagyonnal bir, ki mérgezés gyanúja miatt vizsgálat alatt is állván, — mint ilyen tehát bűnre képes; ehhez véve férjéveli rosz viszonyát, rendezett anyagi helyzetét, a végtárgyalás során tapasztalt csinos külsejét: érdekében állott özvegygyé lenni, férjét láb alól eltétetni, hogy erkölcstelen életét szabadon és gond nélkül élvezze; ezen körülmény teszi indokolttá vádlottnő beismerésében foglalt azon előadását, hogy D. Sándor előtt többször panaszkodván férjére, azt mondotta «volna csak valaki, a ki engemet férjemtől megszabadítana, nem sajnálnék nagy pénzt», majd február 4-én «szeretnék már tőle szabadulni", «csináljon férjemmel a mit tud, csendesítse le, nem lesz hiába»; az is ténynek bizonyult vádlottnő beismerő vallomásából, hogy midőn az utóbb idézett szavakat mondta D.-nak, férje valóban mulatott, ittas volt saját korcsmájában, ezt az akkor jelen volt K. Koszta, I. Gyóka, G. Jusztin és D. Steva tanuk igazolják, kik közül D. Steva és G. Jusztin előbb haza távozván, a visszamaradt K. Koszta és J. Gyóka községi rendőrök igazolják, hogy hazafelé az őrtanyára indultak, de D. Sándor őrtársuk S.-nénál az utczán visszamaradt, s csak v4 óra eltelte után ment utánok D. Sándor. Ezekből kétségtelen, hogy ez alkalommal csak S. Mijáné és D. Sándor maradván egyedül a korcsma előtt, ekkor intézte vádlottnő D.-hoz a fent idézett azon mondást: «csináljon férjemmelamit akar, csendesítse le, nem lesz hiába». D. pedig tudván,