Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVII. kötet (Budapest, 1887)

49 jogot állapított volna is meg, ezen jog felperes, mint jóhiszemű harmadik személy irányában, ki tulajdonjogát minden szolgalomtól menten szerezte meg, nem érvényesíthető. Abból, hogy felperes maga is tűrte egy ideig azt, hogy az ő földjét kocsiutra használták, még nem következik, hogy ő a kocsiút használatát olybá vette volna, hogy a kocsiu: szolgalmának elbirtoklása már az ő birtoklása előtt befejeződött s igy ezt tudva szerezte volna meg az ingatlanság tulajdonát, stb. (1886 június 9. 2879. sz. a.) A magy. kir. Curia: A budapesti királyi itélő tábla Ítélete megváltoztattatik s az első fokú bíróság Ítélete hagyatik helyben ; mert való ugyan, hogy az elbirtoklás által megszerzett jog annak hátrányára nem szolgálhat, ki a nyilvánkönyvekben bizva valamely dolgot még az illető jog bekebelezése előtt szerezte, de hogy valaki a nyilvánkönyvekben bizva cselekedett, csak akkor állitható, ha a szerzett szolgalmi jog fenállásáról más uton tudomást nem szerzett, vagy kellő gondosság mellett tudomást nem szerezhetett; minélfogva kétségtelen, hogy alperes ellenében, ki elbirtoklás által a kocsiút szolgalmát megszerezte, felperes mint uj tulajdonos azt, hogy ő a nyilvánkönyvekben bizva szerezte meg a tulajdonjogot, a mennyiben a kocsiút szolgalma azokban kitüntetve nem volt, csak akkor vethetné alperes ellen és kérhetné, hogy ő a kocsiút használatától eltiltassék, ha való volna, hogy felperes a kocsiút tényleges használatáról tudomással nem bírt és arról más uton sem szerezhetett tudomást. Tekintve azonban, hogy a tanuk vallomása szerint a kérdéses kocsiút alperes és jogelődei által 32 évet meghaladó időn át használtatván, alperes a szolgalmi jogot, megszerezte ; tekintve továbbá, hogy felperes már 1879. évben birtokába jutott az A. a. telekjegyzőkönyvben foglalt azon ingatlannak, melyen a kocsiút vezet s igy tudomással bírt 1883. évi febr. 12-én kelt adásvevési szerződés létrejöttekor az azon létező kocsiutról, mit maga is beismer, állítván, miszerint azt vélte, hogy az egyedül az általa megvett birtokra vezető dülő ut ; tekintve, hogy arról, vajon az kizárólag az ő birtokához vezető dülő ut-e, magának tudomást szerezhetett volna s végre, hogy beismeri, miszerint alperest az ut használatában hat évig Döntvénytár, uj folyam XVII. A