Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVII. kötet (Budapest, 1887)

3*3 ütköző szándékos emberölés bűntettében bűnösnek találtatik s ezért 10 évi fegyházra és 10 évi hivatalvesztésre ítéltetik, stb. Indokok : A vizsgálat folyamán kiderült, hogy B. János f. évi márcz. 31-én egészséges volt s ezen nap éjjelén 11 óra tájban már nehéz sérülések támadtak fején, melyek oly nagy mérvűek voltak, hogy f. é. ápril 4-éröl 5-ére ezek következtében meghalt. Be van bizonyítva a szakértőkkel, hogy a feltétlenül halált okozó sérüléseknek a szobában kellett eszközöltetnie. A végzetes éjen az áldozaton kivül a szobában csak két egyén volt, a fiu és ennek édes anyja. A fiu ellen a legkisebb gyanuok sem merült fel, hogy ő hajtotta volna végre a büncselekvényt ; mert miként azt a tanuk is hit alatt vallották, atyjával jó viszonyban állott, sőt halála perczében magához intette, elbúcsúzott, kezét megszoritotta és megsimogatta. A feleségével ellenben már huzamosb idő óta viszálykodásban élt, ki dühös és ingerlékeny, erőszakoskodásra nagyon hajlandó természettel bir, miként ezt azon ténykörülmények igazolják, hogy a szóban levő bűncselekményt megelőzőleg egy izben kapával, más alkalommal pedig üsztökével vágta meg férje fejét és egyszer meg az ajtót vagdalta össze fejszével azon okból, mert férje dühöngő ittas állapotában a szobába bebocsátani nem akarta. A tanuk valamint a saját vallomásával be van igazolva, hogy a végzetes napon verekedtek, s hogy férje ez alkalommal megverte, sebeket ejtve fején ; ennek következtében bosszús volt és fenyegetődzött, mint ezt a fia is hit alatt vallotta. — K. Ádám, K. Mihály, K. Mária és S. Anna tanuk vallomásával beigazoltatott, hogy az áldozat f. évi ápr. 4-én tehát közvetlen halála előtti napon eszméleténél volt s hogy a vádlottnőnek az áldozat ágyához nem volt szabad közeledni, ez távozást intve neki; továbbá be van igazolva a most nevezett tanuk vallomásával még az is, hogy azon kérdésükre, vajon a felesége sértette, bántotta-e meg őt, igenlőleg intett, s hogy ha ellenben azt kérdezték, vajon nem-e a fia sértette, erre feleletképen nyugodt maradt. Tekintettel arra, hogy a vádlottnő a vizsgálatnál beismerte tettét, melyet a tárgyaláskor minden indokolás nélkül visszavont, és tekintettel továbbá az eszköz minőségére, a sérülés nagyságára, őt ezeknél fogva, stb. (1886. aug. 28. 2123. sz. a.)