Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVII. kötet (Budapest, 1887)

3io miután az e tárgyban kelt U. a. egyezményt, mely csak Dsanly és Panos által íratott alá, a görögök 9. sz. szerint nem fogadták el s miután az 1797. évi 3057. sz. cancelláriai rendelet (22. sz. alatt) kimondta, hogy az e tárgyban kelt korábbi intézkedésektől el kell állani (peritus recedendum). Általában kitűnik a perbeli iratokból, hogy az egyházközség soha sem mondott le egyháza görög nemzetiségi jellegéről, a melyet elismert már gróf Nemes Ferencz is 1789-ben, midőn az általa megtartott vizsgálat alapján a kérdéses templomot A', sze rint görög templomnak véleményezte nyilváníttatni, és a melyet elismert az 1790-ben kelt Z. a. felsőbb rendelet is, mig különösen az 1796. évi szeptember 30-án kelt E. alatti királyi leirat a görögök költségén épült templomot a görögök tulajdonának nyilvánította, azt a görögök rendelkezése alá bocsáttatni rendelte és annak görög nemzetiségi jellegét félremagyarázhatlanul megállapította. Ugyanily értelemben intézkedtek később az 1835., 1844. és 1846. évi (39—41. sz. a.) felsőbb rendeletek is. A brassói románok a peres egyház fenállása után 32 év múlva csak 1820-ban léptek fel először követelésekkel, de a görögök tiltakoztak az ellen és a románok az 1821. évi május 10 én 2235. sz. alatt kelt kormányszéki rendelettel elutasittattak, kimondatván, hogy miután a románoknak vannak templomaik a külvárosokban és a súrlódásoknak addig vége szakadni nem fog, mig a görögök templomában román pap is teljesiti az isteni szolgálatot, a görögök pénzén épült templom pedig a görögöké és annak fentartása s igazgatása nem az oláhokat, hanem egyedül a görögöket illeti: hagyassék meg az egyház maguknak a görögöknek birtokában a románok s a román plébános vagy káplán befolyásának teljes kizárásával. (35. sz. a.) Az 1857-ben s azután kelt rendeletek és intézkedések, a melyekkel szemben az alperesek egyházuk görög nemzetiségi jellegéről soha le nem mondtak, részint ideiglenesek, részint pedig jogerőre nem emelkedtek és bírói Ítéletre irányadók nem lehetnek. A mi az alapítványokat illeti, azok mind az egyház görög nemzetiségi jellegét megállapító E. a. 1796 ki kir. leirat után keletkeztek 1854-ig; azoknak egyikét sem kérték a felperesek