Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVII. kötet (Budapest, 1887)

303 görög compania, mely a belvárosban 150 év óta külön görög imaházzal s ebben külön görög pappal, görög nyelvű szertartással birt. Ennek az imaháznak voltak hivei, látogatói az alapítók is és az a hallgatók befogadására szűknek bizonyult. Birtak akkoriban az oláhok is Brassó külvárosaiban saját görög-keleti templomokkal, de ezen templomok és a görög kápolna közt már akkor is válaszfalat képezett a nemzetiség ugy, hogy a görög imaház és ennek papja a perbeli okiratok szerint görög kápolnának, görög papnak, a külvárosi görög nem egyesült templomok és papok, pedig oláh templomoknak, oláh papoknak neveztettek és a görög pap még a belvárosban sem szolgáltatta a szentségeket az oláhoknak s a görögök oláh cselédjeinek, hanem szükség esetén külvárosi oláh pap jött be az oláh hívekhez a belvárosba, a görög pap ment ki a külvárosba a görög hívekhez; mert aParochia Graeca et Valachica non localitatem, sed nationalitatem respiciat». {X. a. gróf Nemes-féle vizsgálat 4. lap; Frohnius-féle vizsgálat 31. iv.) Ily viszonyok közt alapíttatott a peres egyház és ezzel szemben a felperesek tartoztak volna bizonyítani azt, hogy az alapítók szakítva a százados szokással, templomi szervezettel és nemzetiségi particularismussal, nem tiszta görög, hanem vegyes görögromán egyházat akartak létesíteni. Ezt azonban nem sikerült a felpereseknek bebizonyítani; sőt ellenük szól azon általuk felmutatott okiratok nagyobb része is, melyek az alapitás történetét tüntetik fel. Itt mindenekelőtt tisztába kell jönni felperesek egy állitátásával, a perbeli többnyire hivatalos okiratokban annyiszor előforduló «görög» szó jelentőségére nézve. Állítják felperesek, hogy Erdélyben szokás vala minden görög-keleti vallásut és minden kereskedőt görögnek nevezni s hogy ehhez képest a perbeli okiratban is a «görög» nem nemzetiséget, hanem görög-keleti hitfelekezetet, majd meg kereskedői foglalkozást jelentett volt. De ez nem fogadható el. Erdély törvényhozása a görögöket és oláhokat saját nevükön nevezte, mindig megkülönböztetve őket egymástól nemzetiségük szerint. így az oláhokról rendelkezik Ap. C. P. I. Tit 8., 9. — P. III. Tit. 5., 53. — P. V. Ed. 38., 43., 44.; azután a Comp. P. I. Tit. 1., 9., 10. — P. III. Tit, 11. Emlékezik róluk