Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVII. kötet (Budapest, 1887)

123 B. Istvánné az elhalt férjén talált sérelem okozásával vádlottat terheli és pedig azon oknál fogva, mert férje betegségében mindig azt mondta, sőt vádlott maga is másnap neki oda nyilatkozott, hogy férjére egyet ütött; de a hit alatt kihallgatott K. Antalné, C. Imréné, C. Imre, B. Mihály és K. Zsuzsanna tanuk is azt vallják, hogy előttük is, habár nem ugyanazon idő s alkalommal, vádlott beismerte, hogy elhalt B. Istvánra az utczán egyet ütött, minek következtében az le is esett. Tekintve azonban, hogy vádlott ugy a vizsgálat, mint a megtartott két rendű végtárgyalás alkalmával határozottan tagadta azon vádbeli tényállást, mintha ö elhalt testvérét B. Istvánt a fentebb érintett nap estéjén megütötte volna ; tagadta, hogy ő panaszos B. Istvánné vagy a nevezett tanuk előtt beismerte volna, hogy B. Istvánt megütötte; csupán azt adja elő, hogy az 1884. decz. 20-án nála disznótor lévén, a vacsorára testvére B. István, kit bár előzőleg meghívott, nem jött el, csakis neje. Vacsora közben B. István az ablakon bezörgetett s hivta nejét haza, ki el is ment; azonban csakhamar kint jajgatást hallottak s miután a .nála volt vendégek felhivták, hogy menne ki s nézze meg, mi történik, ő kiment, de már akkor B. István és neje tőle az utczán mijitegy 25 lépésnyire voltak ; B. István kergette feleségét haza felé; s igy ő visszament a nélkül, hogy azokkal szóváltásba elegyedett volna; állítván, hogy különben is hajadon fővel és ütő eszköz nélkül ment ki: elhaltat meg sem üthette. Ily körülmények között, miután vádlott határozott tagadásával szemben fénytanuk, kik a tett elkövetését látták volna, a vizsgálat során nem találkoztak, az elhalt sértett fél pedig bíróilag kihallgatva nem lett és igy e részben neje előadása, mivel az érdektelen tanú vallomásával nem támogattatik, valamint a többi tanuknak is részben egymástól eltérő azon vallomása, mintha vádlott előttük bíróságon kivül beismerte, hogy sértettre egyet ütött, habár terhelő gjanuokot képeznek is, mindazonáltal azok főbenjáró bűnügyben oly törvényszerű, teljes, minden kétséget kizáró bizonyítékot nem képeznek, hogy vádlott a bűntett elkövetésében bűnösnek kimondathassék ; miért is, stb. (1886. ápr. 29. 2215. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. törvényszék ítéletét indokainál fogva és azért is, mert B. József ugy a saját, mint a