Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVII. kötet (Budapest, 1887)

1 93 B. Emánuel vádlott azt állítja ugyan, hogy ö panaszlóktól az örökséget 5000 frtért megvette volt s miután ezen vételári összeget nekik kifizette, a többi pénzzel mint sajátjával szabadon rendelkezhetvén, azt 1879. és 1880. évben a bécsi tőzsdén eljátszotta. Azonban valamint egyáltalán valamennyi, ugy ezen állítását sem volt képes a károsultak tagadásával szemben bebizonyítani. Mert maga beismeri, hogy állítólag az örökösökkel tanuk nélkül kötött adásvevési szerződésnek mind a két példánya 1880. évi febr. 22-én, midőn az örökösöknek a vételárt kifizette, eltépetett, az 1879. évi aug. 26-án kelt s az ügyiratokhoz 9. sz. ad V a. csatolva levő «Kaufschein», valamint az ugyanezen napról keltezett «nyilatkozati) pedig nem csak azért nem bizonyítanak a vádlott állításának valósága mellett, mert beismerése szerint önmaga sem tartván azokat jogérvénynyel, bíróknak kötötte az örökösökkel szeptemberben, az állítólag eltépett szerződést, de nem bizonyítanak azért sem, n ert a Kaufscheinre a többi három örökös nevét is, ezeknek tudta és jelenléte nélkül H. Mihály irta alá. A nyilatkozat szövegében pedig a nélkül, hogy az örökségnek 5000 frtban való eladásáról emliíés tétetnék, csak annyi van, hogy: «miután H. Mihály ur felhatalmazta B. Emánuel urat, s a mi neveinket aláirta, sajátkezű aláírásunkkal megerősítjük, hogy mi meg vagyunk elégedve, a mit ő aláirt!» Itt láthatólag eredetleg «pont» vala, mely a?tán «vesszővé" alakíttatván át, a szöveggel semmi értelmű összefüggésben nem álló : «den Verkaufscheinu csak utólag Íratott utána; mely körülmény alapos gyanuokat szolgáltat arra, hogy itt okirathamisitás büntette követtetett el ; de miután sem a vád, sem a vizsgálat ez irányba ki nem terjesztetett, a vádlott által felmutatott kérdéses nyilatkozat mint aggályos is, volt e helyütt birói figyelmen kivül hagyandó. Valótlan vádlottnak azon állítása is, mintha az örökösöktől jogtalanul elsajátított pénzt részben már 1879. évben a bécsi börzén vesztette volna el; mert midőn 1880. évi február 18-án vette kezeihez, lehetetlen volt azt 1879. évben elvesztenie. Hogy pedig mindezekkel szemben mennyi suly fektethető a vádlottnak puszta állítására, maga a vádlott nyújt feleletet a végtárgyaláskor tett abbeli előadásával, midőn elbeszéli, hogy «a