Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)

2Q vétségében vétkesnek kimondatik s ezért egy havi fogházra és egy évi hivatalvesztésre ítéltetik, stb. Indokok: A bizonyítási eljárás adatai szerint M.-Keresztesen 1883. évi november 6-án reggel G. András ottani lakos a lakásáról feleségével együtt a heti vásárra indult káposztavásárlás végett, vállán három egymásba rakott üres zsák volt ; lakásától nem messze vádlott pénzügyőrökkel találkozván, mivel ezek a zsákban dohányt véltek, G. Andrást megállították és a zsákot meglapogatták, de mivel annak tartalma állításuk szerint előttük még mindig gyanúsnak tünt fel, S. István őt felhívta, hogy a zsákot válláról vegye le, hogy azt megmotozhassák, mit G. András eleinte ugyan a sár miatt tenni nem akart, de neje rábeszélése folytán azt mégis megtette és az üres zsákokat egymásból kiszedvén, a pénzügyöröknek megmutatta, e közben azonban állítólag a pénzügyőröket káromolta, miért S. István G. Andrást komisz parasztnak nevezte, arczulütéssel fenyegette, mire utóbb nevezett azt felelte, ha az ur pofon üt, én is visszaütöm; miért a pénzügyörök S. István vezényletére, ki ez alkalommal mint örsparancsnok szerepelt, szuronyaikat fegyvereikre feltűzvén, G. Andrást letartóztatták és S. István parancsából a községházához kisérték, hol a jelenlevő F. János községi hitestől S. István G. András bezárását követelte, ki azonban ennek teljesítését megtagadta, mivel a pénzügyőrök a bezárás okát vele nem is közölték és a biró a községházánál nem volt jelen ; ekkor R. Gyula a zárka kulcsát előkeresvén, G. Andrást a zárkába reggel 8 óra tájba bezárta s a kulcsot magával elvitte és G. András csak déli 12 órakor bocsáttatott ki a zárkából. S. István vádlott ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás folyamán a most felsorolt ténykörülményeknek megfelelöleg sérült s a hit alatt kihallgatott tanuk vallomásával egybehangzólag önmaga is beismeri s védelmül azt adja elő, miszerint G. András a pénzügyőröket káromolván, attól tartott, hogy lármájára a heti vásáros nép ellenük támad s kiküldetésük eredményét meghiúsítják s előre nem látható szerencsétlenséget okoz, hogy tehát ezt megelőzzék, azért kisértette és záratta be panaszost a község házánál. Figyelembe véve azonban azt, hogy vádlottnak, miután pa-