Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)

20 azt, hogy ő nejével 1858. évi aug. 7 én lépett törvényes házasságra és ezzel az 1884. évi 16760. sz. II. bir. végzésnek eleget tett; ennek előrebocsátása után kijelenti a kir. tszék azt, hogy a jelen esetben oly nyomós okok, melyeknél fogva az izraeliták házassági ügyeit szabályozó és egyedül mérvadó kegy. kir. udvari rendelet 22. §-a szerint a peres házasfelek között az izraelita ritus szerint megkötött házassági frigy itélet által felperes szorgalmazására felbontható lenne, fen nem forognak, mert habár az idézett §. alapján alperesnőnek inkább lehetne oka a házassá? felbontását kérni, de az ö határozott és ismételten kijelentett ellenzése mellett, a felperes részéről állított ellenszenvének és gyűlöletének egyoldalulag felhozott ama körülményeket, mintha alperesnö a házassági kötelességek teljesítését megtagadná, avagy mintha felperes irányában hűtlenné vált volna, felperes sem a kihallgatott tanukkal, sem egyéb bizonyítékkal beigazolni képes nem volt; sem oly tényt fel nem hozott, mely ismételt és érzékeny keseritések előidézhetésére engedne következtetést vonni. Felperesnek most sem támogatott egyszerű állítására pedig a házassági kö.telék felbontását sem a fenálló rendelet, sem az erkölcsiség törvénye meg nem engedi ; a jelen esetben pedig annál kevésbbé, mivel köztudomású, hogy alperesnö beteges, gyenge és teljesen vagyontalan nő, ki mások könvörületességéből él és a házasság felbontása őt koldusbotra juttatná ; és mivel alperesnö a bíróság előtt több izben kijelentette, hogy ő férjével hajlandó a házassági életet folytatni és öt mostani tartózkodási helyére követni és erre csak oly feltételeket szabott, melyeket minden nő férjétől jogosan követelhet és a melyeket viszont minden férjnek első és fő kötelessége teljesíteni. A kir. törvényszék T. János tanúnak azon vallomását, hogy a felperes nevében alperesnöt felszólította, hogy kövesse férjét, de ö azt tenni vonakodott, figyelembe azért nem vette, mivel ezen tanúnak vallomása szerint a peres házasfelek az elutazás előtt a tanú távollétében együtt értekeztek; lehetséges tehát, hogy felperes jogos követelményeket teljesíteni vonakodott, és azért sem vette figyelembe, mivel felperes az 1885 nov. 2-án megtartott tárgyalás alkalmával kijelentette, hogy ő nejének ruhaneműt és uti költséget semmi szin alatt nem adott és vele semmi feltétel alatt