Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)

332 képen becsatolt bizonyítvány a birói szemlét nem pótolja. így felperes a ker. törv. 409., 410. §. kedvezményét és szabályait elmulasztván, a kár iránt alperes szállítót felelősségre joggal nem vonhatja többé. Ezért tanubizonyitás szüksége sem forog fen. A kir. tábla az első biróság Ítéletét helybenhagyta köv. indokolással: Felperes keresetlevelében alperest szállítmányozónak állítja, a szállítmányozónak azon ügylete azonban, hogy a vasúton megérkezett árut a czimzett felszólítása folytán annak lakására szállíttatja, fuvarozási ügyletet meg nem állapit; ennek folytán a kereskedelmi törvénynek a fuvarozási ügyletre vonatkozó 410. szakaszának rendelkezése a keresetben érintett vitás kérdés eldöntésére nem irányadó. Ebből folyólag, habár felperes az áru beszállításáért járó dijat alperesnek kifizette, alperes a megbízottja által a szállított áruban elkövetett kárért a szállítási dij kifizetése után is felelős. Ennek daczára felperest keresetével elutasítani kellett, mert a szenvedett kár mennyiségére mi elfogadható bizonyítékot sem hozott fel; miután e tekintetben a B. a. bizonyítványt kiállítóknak a bizonyítvány tartalmát netán megerősítő tartalmukra szolgálhatna bizonyítékul ; csupán a kárnak ki által történt előidézésére vonatkozó bizonyítékokat ennélfogva mellőzni kellett. 220. A Btk. 164. §-ában foglalt hatóságok közé az egyháziak nem tartozván: a megyés püspökhöz tett feljelentés a 260. §. szerinti rágalmazási vétség megállapítására alapul nem szolgálhat. (1886 decz. 22. 37191. sz. a.) B. Mártonné s társai ellen M. Gyula hitközségi tanitó panaszára a sz.-fehérvári tszéknél rágalmazás vétsége miatt birói vizsgálat indíttatott. Ebben kitűnt, mikép panaszlottak számitásszerü tudattal s ártási szándékkal oly adatokat igyekeztek gyűjteni, melyek alapján panaszos illetékes felettes hatósága, a megyés püspök előtt oly