Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)
286 részint pedig a rakomány visszatartott részének megtérítése, valamint az előleges birói szemlével járt költség czimén követeli. Minthogy azonban az alperesi társaság 23 7. alatt becsatolt árszabályainak 15. lapján foglalt jegyzet rovat 5. pontja, valamint K. József, D. Vilmos, D. Ármin, L. Izidor, S. Sándor és S. Gyula, tanuk vallomásai szerint az alperesi társaság által eszközölt szállításoknál a dunagőzhajózási társaság szabályai nyernek alkalmazást; ezen utóbbi társaságnál fenálló és 30 7. alatt csatolt üzletszabályzat 66. §-a értelmében pedig egész hajórakományoknál a társaság a rakománynak sem mennyiségeért, sem minőségéért nem felelős, és mert a ker. törvény 398. §-ától eltérő ezen intézkedés törvény szerint kizárva nincsen, a hajó pedig felperes kereseti állítása szerint is csupán az ö rakományával volt megterhelve ; ez okból alperesi társaság felperesnek a rakomány minőségében bekövetkezett romlás, valamint a mennyiségbeli hiány miatt kártérítéssel nem tartozik, s ennélfogva felperest keresetének kártérítés czimén érvényesített részével el kellett utasítani. Minthogy továbbá ugyancsak a 30 7. alatti üzletszabályzat 59. §-ának 2. pontja és 60. §-ának 4. pontja szerint, a mennyiben az átvevő a tarifában megszabott határidő alatt a hajót ki nem ürítené, alperes a várópénz fizetését követelheti; a 15 7. alatti tarifa 219. lapján foglalt feltételek 5. pontja szerint pedig 500 mázsa naponkint kirakandó, 1882. évi július 27-től augusztus 8-ig még ha az esős és ünnepnapok leszámittatnak is, felperes a hajót kiüríteni tartozott volna, ezt azonban nem tette, és minthogy a 15 7. alatti tarifa szerint kisebb hajókért megállapított napi 40 frtnyi várópénz mellett 1882. évi augusztus 9—23-ig terjedő és kirakodásra fordított 15 napra járó 450 frtnyi várópénz alperest megilleti. Az alperes által visszatartott s felperes által értékileg megtéríttetni kért rakományrészt pedig alperes a ker. t. 411. §-a értelmében ezen várópénz kielégítése czéljából árvereztette el, az elárvereztetéshez való jogosultsága pedig szemben a 39. 7. alatti curiai végzéssel többé kétség tárgyát nem képezheti, ezeknél fogva felperest keresetének ezen részével is elutasítani, alperes viszonkeresetének helyt adni és felperest a viszonkereset értelmében és a perköltségben marasztalni, illetve alperest az elárverezett rakományrészért befolyt vételárnak a várópénz és járu-