Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)

1874- évi szeptember 30-án felvett egyezség szerint az özvegy édes anya. az abban körülirt ingatlanok felét nem mmt atyai örökséget, hanem mint saját szerzeményét engedte át fiának, azon esetre pedig, ha utóbb nevezett előbb halna el, mint a mikor nővére jelen perbeli alperes férjhez menne, vagy nagykorúvá válnék, alperes részére, a feltétlenül biztositott 5000 frton felül 3000 frtot kötvén le, ezen egyezség már az id. törv. 10. §-a rendelkezésére való tekintettel csakis azon értelemmel birhat, hogy ezen ingatlan P. Jánosnak időközben történendő elhalálozása esetére özvegy édes anyjára szálljon. Az itteni feloldó határozat folytán becsatolt, s alperes és az özvegy édes anya közt 1879. évi aug. 30-án létrejött adásvevési szerződés szerint alperes a részére biztositott egész 8000 frtnak kiegyenlítését elismerte, s egyúttal a vonatkozó jelzálogai bekebelezés kitörlését engedte meg. Ezekből tekintettel azon körülményre, hogy a jelzálogi bekebelezés egyenesen a fennebb körülirt egyezség alapján eszközöltetett, okszerűen következik, hogy alperes az emiitett egyezségnek hatályát, melyre a tkvi bekebelezés is utalt, nagykorúságának elérte után, magára nézve kötelezőnek elismerte, minthogy a részére feltételesen biztositott 3000 frt felett saját előnyére rendelkezett. Ily körülmények között tehát, és mert akkor, midőn a gyámhatóságilag jóváhagyott egyezségnek reá nézve kedvező részét saját tényei által elfogadta, annak nem kedvező részét többé meg nem támadhatja, az ezen perrel megtámadott egyezség megkötésének idejében fivére hagyatékára nézve örökösödési joggal többé nem birt, s igy ezen egyezség a vagyonbukott részéről joglemondást tartalmaz leánya javára, mely lemondás a csődnyitást megelőzött 15 napon belül eszközöltetvén, az 1840: XXII. tczikk 32. §-a értelmében joghatálylyal nem bir. Igaz ugyan, hogy alperes elleniratában azt is vitatta, hogy az emiitett vételi szerződésre csakis azért lépett, mert édes anyjával egyidejűleg a B. alatti egyezségnek megfelelő megállapodásra lépett, de ebbeli állítását nem csak be nem bizonyította, hanem későbbi előterjesztése és a felperesnek megkínált főeskü szövege mutatják, hogy ezen megállapodást csak a nagyürögdi 154. sz. tjkvi ingatlannak az özvegy nevére irott felére értette, melyet adásvevés czimén szerzett meg és melyre nézve a fenebbiek