Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)

2/2 Néhai P. János hagyatékának tárgyalása alkalmával az 1880. évi május 21-én vagyonbukott Sz. Mária és alperes P. Rozália között létrejött, a keresethez B. alatt csatolt vagyonátruházási okmány, illetőleg osztályos egyezség, az annak alapján eszközölt hagyatéki birói átadás és telekkönyvi átírással, ugy egyéb jogi következményeivel együtt ezennel érvénytelennek bíróilag kimondatik. Indokok : A per adataiból s peres felek beismeréséből kitűnvén, hogy vagyonbukott Sz. Mária a per tárgyát képező ingatlanok birtokosaként jóhiszemű hitelezők résaére tetemes adósságokkal terhelve kötötte néhai P. János hagyatékának tárgyalásánál az A. alattival ellenkező, a hitelezőkre nyilvánosan káros B. a. egyezséget, illetőleg vagyonátruházási okmányt, a nélkül azonban — bárha Cs. Andor és Z. Miklós tanuk előadása szerint erre nézve szóbeli igéret tétetett, — hogy a jóhiszemű hitelezők követeléseinek kifizetésére nézve felek bármiképen is gondoskodtak volna, ez által egyezkedő felek a B. a. bukott Sz. Mária jóhiszemű hitelező1 előtt épen a hitelt nyitó kielégítési alapot elvonván, minthogy egyik szerződő fél Sz. Mária ellen a kérdéses jogügylet kötésétől számított 15 napon belül csőd ütött ki, a hitelezők eme nyilvános kárával, a per adatai szerint első izbeli vérségi összeköttetésben álló peres felek között létrejött terhes szerződés, a jelen ügy elbírálásánál alkalmazandó 1840: XXII. tcz. 32. §-a értelmében érvénytelennek bíróilag kimondandó volt, annál is inkább, mert a B. alattiban egyátalában indokolva nem találtatik, sem a perben ki nem mutattatott, hogy az átruházott vagyonok minő viszonszolgálat fejében lettek az A. alattitól lényegesen eltéröleg alperesnőre átruházva, s igy nemcsak hogy a hivatolt 1840 : XXII. tcz* 32. §-a értelmében a B. alattiban foglaltak valósága s megtörténte ki nem mutattatott, de sőt ezen B. alattiban maga az átruházás jogi alapja s a vétel alkalmával nyert, avagy kikötött ár lefizetése igazolva lenne, de sőt mindez a hivatolt okiratban még csak megemlítve sincsen, az e tekintetben felperes perügyelőnek mint nem saját tényében forgó egyénnek szabályellenesen megkínált eskü általi bizonyítás helyet nem foghatván. Mindezek ellenében figyelembe nem vétethetett alperesnőnek azon kifogása, mintha bukott Sz. Mária alperes édes atyjának néhai P. Györgynek halála