Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)

267 elzárt gyomra vegyészeti megvizsgálás végett a vizsgáló bíróság által felküldetett: 1884 november 20-án kelt véleményében szószerint azt állítja, hogy a gyomor fele a fémmérgekre irányzott vizsgálatnál q milligramm fémrezet nyújtott. Ezek szerint kétségtelen, hogy a csecsemő kevés idővel halála előtt rézgáliczot nyelt és hogy azon szernek legalább egyik része halálakor még gyomrában volt, hogy tehát a rézgálicz a gyermek életében kihányás vagy más nemű elválás utján nem különittetett el annak testétől. A mi a halál okát, s illetőleg azon kérdést illeti, hogy az azon körülmények között, a melyek között beállott, a rézgálicz bevétele által okozott eredménynek állapitandó-e meg, erre vonatkozólag a következő bizonyítékok voltak figyelembe veendők, s ezekből az alább következő eredmény volt megállapítandó: dr. F. országos müvegyész fenébb megjelölt véleményének 1. pontjában oda nyilatkozott, hogy a rézgálicz o'2o—0*40 grammnyi adagban felnőtteknél hányást okoz, nagy mennyiségben izgató és maró hatásánál fogva gyomor-béllobot és halált is okozhat; véleménye további folyamában kétséget nem szenvedőnek mondja: «hogy e szer (a rézgálicz) a mérgek közé tartozik.» Ezenfölül a nevezett müvegyész ur véleményében idézett szaktekintélyek közül pedig többen a rézgálicznak már kisebb 2—3 grammnyi, sőt már 1 gyrammnyi adagban való bevételét is életveszélyesnek nyilvánítják. (Tardieu, Seidel, Neumann.) A bonczolást teljesített orvosok fentebb már kiemelt véleményükön kivül, mely szerint a bekövetkezett halál valószínű okául a rézgálicz bevételét jelölték meg, dr. D. törvényszéki orvos a végtárgyalás alkalmával kihallgattatván, oda nyilatkozik: «hogy a rézgálicz elősegítette az amúgy is idült bélhurutban szenvedő gyermeknél a lobot, s hogy a halál ennek következménye volt; de ha egészséges lett volna is, még az esetben is okvetlenül előidézte volna a beadott rézgálicz a halált», mig a felülvizsgálatra felhívott tudományos egyetem orvosi kara 1885 november 3-án kiadott felülvéleményében határozottan állítja: «hogy a rézgálicz nagyobb adagokban a szervezetbe jutva méreg gyanánt hat» ; «nagyobb adagokban adva feltéve hogy hányás által ki nem ürittetik és a belekbe átjuthat, okvetlenül béllobot idéz elő». Azon kérdésre pedig, hogy az idült bélhurut esetében mely mértékben segiti elő a rézgálicz a béllobot, általánosságban