Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XV. kötet (Budapest, 1886)

02 kába; ép azért felperes örökösnek tekinthető nem volt; és alperes a póteskü letétele esetén öröksége erejéig annyival is inkább egyedül volt elmarasztalandó, mert a hiteles másolatban felmutatott s alperesileg nem kifogásolt végrendelet értelmében egyedüli és kizárólagos örökösül nevezett örökhagyók hagyatékára nézve alperes van megnevezve. (1885. decz. 9. 6819. sz. a.) A m. kir. tábla : Felperes feltétlenül elutasittatik. Indokok: Mert azon ténynyel szemben, hogy felperes néhai L. Lajosnéval szülői viszonyban volt s vele közös háztartásban élt; továbbá azzal szemben, hogy felperes igényét sem annak életében, sem hagyatéka ellenében, sem végül unokája néhai L. Gizella irányában jelen kereset megindításáig soha nem érvényesítette : alaposan vélelmezhető, hogy felperes, ha a jelzálogos tartozást a saját pénzéből törlesztette is, ezt leánya, illetve unokája irányában a visszakövetelési igény fentartása nélkül tette; és pedig annyival inkább, mivel a törlesztési részletek, a C. nyugtakönyv tanúsága szerint 1876 augusztus óta, mely időtől származtatja felperes a követelését, nagyobbrészt a lejárati napok előtt, tehát pontosan fizettettek; mi által megczáfoltatik azon felperesi1 előadás, hogy néhai L. ezen részletek megfizetésével késett volna. Ily körülmények közt tekintve, hogy felperes sem arra nézve, hogy néhai L.-né illetve L. Gizella a törlesztés eszközlésére felhivattak, de azt megtagadták volna, sem arra nézve, hogy felperes ennek következtében a fizetéseknek sajátjából teljesítésére kényszerítve volt, s hogy azt visszakövetelési jogának fentartása mellett teljesítette volna, semmi bizonyítékot sem szolgáltatott; tekintve, hogy kihallgatott tanuja vallomása a saját pénzéből történt törlesztésekre vonatkozólag sem nyújt határozott s felperes pótesküjével kiegészíthető félbizonyitékot, a főeskü pedig, mely kizárólag arra ajánltatott, hogy felperes a C. alattiban nyugtázott részfizetéseket a sajátjából teljesítette, a fent kifejtett körülményeknél fogva alkalmazást nem nyerhet: felperest keresetével feltétlenül elutasítani kellett. (1886. febr. 1. 696. sz. a.) A kir. Curia : A tábla Ítélete indokaiból és különösen azért hagyatik helyben: mert felperesnek abbeli jogosultsága, hogy a kereseti összeggel terhelve volt ingatlanságot tulajdoni birtokába visszavehessen