Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XV. kötet (Budapest, 1886)

53 beismerte, hogy a 3 lovu szekérrel, ezen tulajdonosa megbízása folytán, mint cselédje munkára ment, beismeri továbbá azt is, hogy az nap megszökött; tagadja azonban, hogy a 3 lovu szekeret is magával vitte volna és ezekre nézve azt adja elő, hogy a megszökés helyén hagyta, a hol gazdája is jelen volt s igy ezek hollétéről semmi tudomással nem bir. Tekintve, hogy a három lovu szekér vádlott birtokában volt a megszökés előtt, tekintve, hogy ezek vádlott megszökése perczétől fogva többé káros birtokába vissza nem kerültek ; tekintve, hogy az nap, midőn a 3 lovu szekér elveszett és vádlott megszökött, T. Trandafir és D. Juon tanuk határozottan azt állítják, hogy vádlottat látták a kérdéses lovas szekérrel Bukarest felől Ploest felé menni s mind őt, mind a 3 lovu szekeret felismerték, tekintve, hogy azt maga vádlott sem tagadja, hogy őt tanuk látták Bukarest felöl lovas szekéren ülve Ploest felé menni, ugy azt sem, hogy ugy őt, valamint a 3 lovu szekeret felismerték volna. Tekintve továbbá, hogy mindezekhez hozzájárul az is, hogy megszökése nem oly hirtelen történt mint előadja, hanem abból kitiinőleg, hogy minden holmiját is elvitte magával, már azelőtt tervezve volt vádlott részéről, hogy továbbá mind a Brailában vett lóra, ugy a megszökésre vonatkozólag ismeretlen nevü egyénekre hivatkozott; tekintve végül, hogy a vádlott részéről felhozott állitások a fenforgó esetben mi hitelt sem érdemelnek, azon kivül oly egyén (lopásért büntetve volt), kiről a tény elkövetése feltehető; mindezeknél fogva a bpts. 140. és 281. §. alapján tagadása ellenére is vádlottal szemben perrendszerüen bebizonyíttatott, hogy a lovak és szekér jogtalanul elidegenítője kizárólag vádlott; ezért, stb. (1886. febr. 19. 6. sz. a.) A marosvásárhelyi kir. itélő tábla: Vádlott szabadságvesztésbüntetését a Btk. 340. §. 1. tétele alapján 2 évi börtönben állapítván meg, az első bírósági ítéletet helybenhagyta annak kijelentése mellett, hogy a fenforgó lopás a Btk. 336. §. 7. pontján kivül a Btk. 334. §. szerint is bűntetté minősül, stb. (1886. máj. 14. 1958. sz. a.) A m. kir. Curia : Tekintettel arra, hogy a vádbeli cselekmény a román királyság területén, tehát külföldön követtetett el; tekintettel továbbá arra, hogy a magyar büntetőtörvénykönyv