Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XV. kötet (Budapest, 1886)

4i dig szintén B. Vilmos bocsátotta ki, nincs tehát kizárva annak lehetősége, hogy az A. alatti okiratban utolsó helyen emiitett váltót alperesek már B. Vilmosnak kifizették ; továbbá az F. alatti váltónak az A. alatti okiratban utolsó helyen emiitett váltóval való azonosságát a két váltóban foglalt összeg és a lejárati nap azonossága sem bizonyítja, mert a kiállítás éve, hónapja és napja is a váltó kellékei közé tartozik, az E. alatti váltó kiállítási ideje azonban az A. alatti okirat kelte utáni időre esik és felperes azt, hogy az E. alatti váltó az A. alatti keltekor már elfogadva volt, de annak kiállításakor a váltó kitöltetlen maradt és később elnézésből töltetett ki akként, mintha a váltó október 20-án állíttatott volna ki, semmivel sem bizonyította. Ezen váltó alapján tehát alpereseket fizetésre kötelezni nem lehetett és miután ezen váltó értékének levonása után keresetbe vett 14440 frtból 9440 forint marad, ezen összeg megfizetésére kellett alpereseket az elsőbiróság által fölhozott indokokból és még azért is köteleznie, mert az osztr. ált. ptk. Magyarországon, melynek területén az A., C, D. alatti okiratok kiállíttattak, hatályban nincs, az annak 879. §-ára alapított kifogásokat tehát figyelembe venni még azon esetben sem lehetne, ha alperesek bebizonyították volna, hogy azon váltók, a melyekért készfizetői kezességet vállaltak, házasságkötési alkuszdij czimén állíttattak ki; a kifogás alapjául tett állitásnak főesküvel való bebizonyítása pedig épen azért meg nem engedhető, mert maga a kifogás törvényes alappal nem bir. Alperesnek azon további védelmét, hogy a készfizetési kezességet nem felperes irányában vállalták s felperes neve az okiratba jogositatlanul vétetett föl, megczáfolja maga a valódinak beismert A. alatti okirat; de ha való volna is az, hogy felperes neve az okiratba utólagosan íratott be, nincs bebizonyítva az, hogy az utólagos betöltés a felek közötti megállapodás ellenére tétetett. Végre azon kifogást sem lehetett figyelembe venni, hogy a keresetbe vett összegre 13700 forint fizettetett, mert alperesek a vf. alatti postai vevénynyel csak 2000 frt küldését igazolják, ezen összeg pedig kevesebb, mint a mennyire nézve maga felperes beismeri, hogy a C, D., E. alatti 17000 frtról szóló váltókra fölvett, mert továbbá a felperesnek B. Vilmos által leteendőleg oda kinált főeskü sem terjed ki azon körülményre, hogy a 13700 frt