Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XV. kötet (Budapest, 1886)

[3 kamata az özvegy részére biztosíttatott, vagy ennek elhunytával, vagy előbb csak az ö beleegyezésével fizettessék ki; végre ha Gábor gyermekek nélkül halna el, ez esetben kivéve az özvegy részére biztosított életjáradékot, alperesek kötelezettsége elenyészik. Gr. K. Gábor testvéreinek előadását és kötelezését megértvén ; idézve és ismételten megerősítve 5. sz. alatti lemondásának s 7. sz. alatti levelének tartalmát, kijelentette, hogy Körmendy Imre ügyész emlékiratát és annak csatolmányait ugy maga megvizsgálta, mint Németh Antal ügyvéde által szakszerüleg megvizsgáltatta és annak alapirányát és számtételeit és ezeknek a jelen okmányba is felvett végeredményeit mindenben helyeseknek találta ; beismeri, hogy testvérei érette 339,446 frt 29 kr. fizettek ki; testvéreinek az ő hitvese és törvényes leszármazói jövőjének biztosítása érdekében magukra vállalt kötelezését a feltételekkel együtt elfogadja s ezután az okiratot mint nejének megbízottja és gyermeke gyámja sajátkezüleg aláirta. Ezen okirat alapján az illetékszabási hivatal 689,000 forint után 5 százalék ajándékozási illetéket vetvén ki, alperesek G. szerint a pénzügyi igazgatósághoz folyamodtak és érvül azt hozták fel, hogy az atyjuk után örökölt javak bevallásában már a 689,000 frt is benfoglaltatik, hogy Gábor lemondása a testvérek javára történt, a kiket a törvény és végrendelet szerint Gábor örökrésze különben is megilletett, végre kérték, hogy az illeték 350,000 frt után a II. fokozat szerint vettessék ki. Elutasittatván kérelmükkel a pénzügyministeriumhoz folyamodtak, s folyamodványukban azt hozták föl, hogy ők Gábor örökrészéről már 1878. febr. 28-án lemondottak, az erre vonatkozó okiratot nem mutatták be, mivel lemondásuk daczára is ők maradtak az örökösök és mivel a hitelezőkkel csak ugy volt lehetséges a kiegyezés, ha azon okirat nyilvánosság elé nem kerül. Az F. alatti közjegyzői okirat felvétele után 1883. január 25-én felperes a H. alatti emlékiratot intézte testvéreihez, melyben az eddigi megállapodások és egyezségek által szenvedett sérelmet előadván, kijelenti, hogy az azok által teremtett helyzetet tovább nem türi; «fia és netalán egyéb ivadéka javára törvényes örökrészének ivadéka általi helyettesítésébe (a pupillaris substitutióba) és kellő biztosításába beleegyező ; kívánja, «hogy az egész