Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XV. kötet (Budapest, 1886)

9 örökölhet utána, ha ugy vezeti háztartását, hogy az anyja megelégedését kiérdemli, mely esetben szép örökség, sőt talán a rendes illetőségnél több is szállhat reája, ha nem, akkor valószinü, hogy anyja végrendelete szigorúbb lehet, és a végrendelet ellenében másodszor is a testvérek loyalitására appellálni aligha sikerülne. Ugyanezen titkár N. szerint 1878. máj. 20-án arról értesítette fölperest, hogy tartozásainak jegyzékét összeállította, némely nem létezőt azért vett föl, hogy könnyitse a hitelezőkkel való kiegyezést; legközelebb meg fogja tenni a testvéreknek az előterjesztést a hitelezőkre vonatkozólag; végre némely hitelezők követelésére nézve fölvilágosítást kér fölperestől. 35. és 36. sz. a. 1878. okt. 15-én kelt leveleiben fölperes a Schiller hitelezővel való rendezkedést sürgeti, a kinek 50,000 frt követelése van, de 25,000 frttal megelégszik, ez az egy hitelező az, a ki őt folyvást zaklatja, de fölperesnek nincs módjában, sem jogában kiegyezni vagy ígéretet tenni atyja végrendelete, és kivált abban való Írásbeli törvényes benyugvása folytán. Ezen előzmények után I. r. alperes a többi 4 fiútestvér jelenlétében 1880. nov. 9-én a családi ülésről felvett 9. sz. alatti jegyzőkönyv tanúsítása szerint megtette előterjesztését, mely szerint harmadfélévi kitartó munka után sikerült Gábor tartozásainak legnagyobb részét beváltani, nevezetesen beváltottak 752,200 és 516,921 franc 15 centimé tőkebeli tartozást, melyért 299,238 frt 3 krt fizettek s jólehet több hitelezőnek túlságos követeléseik miatt a kiegyezés nem sikerült, mégis elérkezettnek látja az időt az 1878. febr. 20-iki (8. sz.) elvi megállapodást tüzetesebb és végleges alakban formulázni, főleg azért, hogy Gábort és családját jövője iránt megnyugtassa. Az osztályos testvérek Gyula indítványát elfogadván, a titkár előterjesztette, hogy a hagyaték értéIcének meghatározásánál és ebből levont számításainál három különböző módot alkalmazott: aj a hagyaték értékének a kincstár előtti beváltását, melyet a fönforgó esetre alacsonynak ; b) a becsüsök becslését, melyet általán véve magasnak vél; cj az utolsó 10 évi átlagos tiszta jövedelmet.