Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XV. kötet (Budapest, 1886)

250 rések gyanánt beperesiteni és hogy ezeknek felperesekkénti fel nem lépése igényükről a többi alperesek javárai lemondásnak vehető; továbbá, hogy felperesek a perre utasító végzés keretén tul terjeszkedni és keresetüket arra is irányozni jogositva nem lettek volna, hogy miből áll a P. György hagyatéka és kiket illet az, figyelembe nem vétethetnek, mert az utóbbi körülmények a per tárgyát képező özv. P. Györgyné által átvett P. György utáni hagyaték állagának megállapítására s arra vannak irányozva, hogy kiket illet az, s igy P. Györgyné hagyatéka mikénti megosztására s átadására oly lényeges befolyással birnak, hogy ezeknek tisztába hozatala előtt a hagyaték megosztása és átadása meg nem történhetik ; azért tehát, mert a perre utasító végzés azon körülményekre ki nem terjed, sem ez, sem semmi törvény felpereseknek meg nem tiltja, hogy keresetüket egy ujabb per kikerülése végett ezen ugyanazon jogalapból eredő döntő kérdések tisztába hozatalára is irányozzák, valamint azt sem, hogy ennek rendén H. Karolinát és S. Júliát be ne peresítsék, ha ők azon jogos meggyőződésben vannak, hogy az általuk igényelt hagyatékhoz azoknak, kik ahhoz szintén igényt jelentettek be, jogos igényük nincs. A mi a dolog érdemét illeti: alpereseknek azon kifogása, hogy a D. György és neje szül. Seb. Mártha által 1847 október 4-én kiállított kölcsönös végrendelet hitbizományi helyettesítést tartalmazna, hogy P. György testvérei, kik állítólag neje, sz. Sch. Mártha utóörököseivé lettek kinevezve, lemenő utódok nélkül halván el, a helyettesítés megszakadt s így a P. György hagyatéka neje tulajdonává vált, tehát felpereseknek ahoz igényük nem lehetne, meg nem állhat. Mert a kérdéses kölcsönös végrendeletben hitbizományi helyettesítésről szó sincsen, abban a két házas fél, testvérei mint törvényes örökösei beleegyezésével, a közösen szerzett s igy közös tulajdonnak tartott vagyonra nézve azon intézkedést tette, hogy az az egyik fél halála esetében osztatlanul a másik fél birtokában és használatában maradjon annak haláláig s mindkét fél halála után osztassák fel a testvérek között a törvényes örökösödés szerint. Ezen intézkedés által tehát a házasfelek csakis az osztályt ki-