Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XV. kötet (Budapest, 1886)

208 és következményei alól felmentetnek. Ellenben H. Miklós és V. György vádlottak a 477. §. szerint minősülő hivatali hatalommal való visszaélés vétségében, a Btk. 70. §. értelmében mint tettesek és D. Ignácz vádlott ugyanezen vétségnek a Btk. 69. 1. pontja szerint minősülő vétségében (mint felbujtó) vétkeseknek mondatnak ki és e miatt H. Miklós és V. György a Btk. 477. §. alapján, D. Ignácz pedig a Btk. 71. §ára tekintettel, ugyancsak a 477. §. alapján 1 — 1 havi fogházra Ítéltetnek, stb. Indokok: A bizonyítási eljárás során beigazoltatott, hogy 1 881. évi január 25-én az esteli órákban D. Ignácz aggteleki lakos H. Miklós községi rendőrkapitányt azon üzenettel hivatta házához, hogy ott nagy baj fordult elő. H. nyomban megjelent, s ekkor D.-töl azon felszólítást véve, hogy mivel lakatja 6 darab kulcscsal és keztyüjével együtt elveszett, az általa részint már elkövetett tolvajlása, részint a körülmények összetalálkozása folytán gyanúsított D. Miksát, ki ezen estén jött házához s kinek ott léte alatt vesztek el tárgyai, vegye szigorú vallatás alá, saját szavaival élve: «szorítsa meg.» H. még a felhívás ismétlése után is tiltakozott ily eljárás ellen ; midőn azonban D. a következményeket magára vállalva újonnan sürgette D. Miksa ily módon leendő kérdőre vonását, H. eltökélte magát és V. György rendőrért küldött. Ennek megérkezte után D. egy fűtetlen szobát jelölt ki a vallatás helyéül s fia által a rendőrközegnek gyertyát is küldött. H. és V. erre D. Miksát az üres szobába vezették s téli felöltőjét levettetve véle, kezeit egy vékony szíjjal összekötötték, ők maguk pedig egy másik szobába vonultak, hol A. István társaságában beszélgetésnek eredtek; mintegy 5—10 perez múlva H. elrendelte D. Miksa feloldoztatását és azt V. György foganatosította is. E közben ért a helyszínére V. László községi biró, kit Sz. József tanú felhívására V. János kisbíró értesített a történtek felöl s szintén tanuja lön D. Miksa vallatásának. E ténynyel szemben, melyet részben első és II. r. vádlott önbeismerése, részben, és főleg pedig V. László, valamint A. István tanú hit alatt tett vallomása kétségtelenné tesz, magától elesik D. Ignácz tiltakozása a felbujtás vádja ellenében. Azon körülmény pedig, hogy a Sz. József kifogásolt és meg nem hitelt tanú által felhozott, minősített kinzási mód, a megeskedtetett tanuk vallomásá-