Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XV. kötet (Budapest, 1886)

124 rázkódást constatálván, kutatni kezdte a sérülés okát és Ágnesnek fentebbi magyarázatára kiment az udvarra és kereste az esés helyét, ilyent azonban nem találván, jelentést még sem mert tenni, mivel a leányt gyanúba venni mégis merész dolognak találta. Az eset folytán azonban a közvéleménynél N. Péter és Ágnesre esvén a gyanú, az tápot nyert az által még, hogy H. Károly az eset felöl némelyek által kérdeztetvén, az elmondta, hogy neje betegsége alatt ugy nyilatkozott, hogy N. tette ezt rajta, ö pedig azért nem tesz jelentést, mert leánya is bajba kerülne. A ház tája, a lakszoba fekvése és azon körülmény, hogy Ágnes mindig anyjával volt, más pedig oda nem járt, mint Péter, kiről rebesgették, hogy Ágnest el akarja ugyan venni, de H. Károlyné ellenzi, e szárnyra kelt gyanúnak mindinkább tápot nyújtott, ugy hogy Péter és Ágnes érezték is már annak súlyát és kezdték annak következményeit egymás közt számba venni. Hozzájárult az, hogy a sértett anya javult, közlékeny kezdett lenni, a mi által a feleletre vonás veszélye mindinkább növekedett. A viszonyok behatása alatt fakadt ki Péter Ágnes előtt ama szavakra, hogy az egész világ őt gyanúsítja ama eset miatt, hogy az tarthatatlan állapot, hogy vagy ö neki, vagy Ágnes anyjának kell elvesznie, mert különben ennek jó vége nem lesz. Ily körülmények közt következett be 1884 deczember 15-e, a midőn H. Károly Vincze fiával ismét Pozsonyba ment szénával és a távoztával megjelent Péter éjfél utáni időben Ágnes ablakánál kopogtatott, ki őt azonnal be is bocsájtotta. Ekkor Péter újból kifakadt Ágnes előtt, hogy anyja már most ugy is határozottan kivallotta azt a múltkori csapást, tehát ő most már be is végzi azt, a mit a múltkor elkezdett. Ekkor a konyhában voltak és Ágnes ott is maradt, mig Péter a láda mellől a fejszét magához ragadván, az asszony háló szobájába nyitott és az ajtót maga után betette. Ágnes a konyhában állva csakhamar csattanásokat, sikoltásokat, végre még egy nagy csattanást hallott, de a mely utóbbira sikoltás már nem következett. Péter erre kijött és mondá, hogy az asszony hulláját lehúzta