Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XV. kötet (Budapest, 1886)

122 losaknak jeleztettek, megállapittatott egyúttal, hogy H. Károlyné már előzőleg azon évi november 13-án éjjel hasonló körülmények közt ágyában fején súlyosan megsérülve találtatott, de a tettes ismeretlen maradt. E bűncselekmények elkövetésével N. Péter és H. Ágnes terheltetvén, az ennek folytán megejtett vizsgálat és megtartott tárgyalás alapján a tényállás a következőkben derittetett ki. H. Károly házában annak neje, egy idősb fiu H. Vincze, egy fiatalabb H. János, ki 8 éves, siket és tompa elméjű, és leánya Ágnes (II. rendű vádlott) laktak együtt és gazdálkodtak. H. Károly gazdasága mindinkább hanyatlott; mihez még elemicsapások is járulván, a család zilált anyagi viszonyok közt élt és birtokuk adósságokkal volt túlterhelve. így állott a család, midőn I. r. vádlott N. Péter, ki nejének 1884 január 24-én tüdővészben bekövetkezett halála után özvegygyé lett és kinek háza közel feküdvén H.-ékhoz, Ágnes miatt a házhoz csakhamar járatossá lett. Ezt Ágnes atyja szívesen látta, ellenben édes anyja, ki N.-et tehetetlen és dologtalan emberként ismerte, nem. igen látta szívesen ; Ágnes pedig, kinek legényekkel már több ízben is volt szerelmi viszonya, a házasság iránti kilátás miatt N.-et előzékenyen fogadta. H. Károly, Ágnes atyja, azért nézte jó szemmel N. közeledését, mivel ennek 1900 frtnyi vagyona lévén, oly formát terveztek, hogy a házasság esetére közös háztartást folytatva a gazdaság terhein N. pénzének a házba hozatala által könnyíteni fog. N. Péter azonban, bár Ágnest szeretni látszott, a leánykérést és házasságot vagyoni viszonyai rendezésének késedelmezése miatt halasztgatta, ennek daczára azonban sűrűen járt a házhoz, sőt ott éjjelenként is megfordult. H. Károly többször biztatólag szólott hozzá a leánykérés miatt, de ő mindig kitérőleg válaszolt és Ágnes végre feleszmélt arra, hogy ennek oka tulajdonképen ama legyőzhetetlen ellenszenvben rejlik, melylyel H. K.-né irányában viseltetett. Azzal egy házban élni gyűlöletes lett volna neki, a leányt pedig magához vinni nem lehetett, mert gazdaságában ő csak mostoha gyermekeinek vagyonkezelője volt, kik elhunyt neje után, kit mint