Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XV. kötet (Budapest, 1886)

i°5 volna, a bűnvádi eljárás folyamán a legcsekélyebb bizonyíték sem merült fel, a Btk. 286. §-ának 2. pontjába ütköző magzatelhajtás bűntettének vádja alól felmenteni kellett. II. r. vádlott a központi szolgabiróság által történt kihallgatása alkalmával beismerte, hogy leányát, az elhalt K. Évát méhmagzatjának elhajtására ő biztatta, — I. r. vádlottat a magzat elkenésére elhalttal együtt ő kérte és hogy az elkenés az ő közreműködésével történt, bár ezen vallomását a vizsgáló biró előtt, ugy mint a végtárgyaláson visszavonta; minthogy azonban a visszavonást elfogadhatólag indokolni nem tudta, más részről pedig beismerő vallomása V. Rózának később tett vallomásával, ugy a bűnvádi eljárás folyamán kiderített ténykörülményekkel megegyez, — tehát ha az elsőbben beismert közreműködése való nem lett volna, — ö azt a közvetlen tettes beismerése előtt nem tudhatván, el sem mondhatja ; továbbá : minthogy azon viszonynál fogva, mely az elhalt és vádlott közt, mint leány és anya között, kik egy háznál együtt laktak, fenállott, fel nem tehető, mikép vádlott az elhalt leányának terhes állapotát nem tudta és lehetetlen, hogy elhalt ily körülmények között méhmagzatának elvesztését anyja II. r. vádlott tudta, beleegyezése és biztatása nélkül végrehajtani merte és képes lett volna, őt a Btk. 285. §-ának 2. bekezdése szerint minősülő magzatelhajtás bűntettében a Btk. 69. §-ának 1. pontja értelmében mint felbujtó bűnrészest és a Btk. 290. §-ába ütköző gondatlanságból okozott emberölés vétségében a Btk. 69. §-ának 2. bekezdése alapján mint bűnsegédet bűnösnek kimondani kellett az alapon, mivel leányának halálát előző napon eszközölt megkenetése, a mi leányának halálát idézte elő, szintén az ő tudtával történt, sőt azt előmozdította, midőn jutalomigérés mellett a kenésre I. r. vádlottat reábirta. A büntetés kimérésénél II. r. vádlott mellett kifogástalan előéletét enyhítő körülménynek tekintve, a Btk. 96., 285., 289. és 290. §-ai szerint összbüntetésül 2 évi börtön és 3 évi hivatalvesztésre ítélni; ellenben minthogy a kiderittettek szerint I. r. vádlottat elhalt maga is kérte magzatának elhajtására, de nem is hihető, hogy bárki is magzatának akarata ellenére történt elhajtása esetén azt alkalom