Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XV. kötet (Budapest, 1886)

98 rint 10015 kilogramm rozsot L. B.-hez czimezve Königinhofba leendő szállítás végett feladott és hogy felperes 1884. november 10-én, midőn már az áru Böszörményről elszállíttatott, nem is a felvevő, hanem A. szerint a debreczeni állomáson a z'l. alatti nyilatkozat kiállítása mellett utólag azon utasítást adta, hogy az áru Ludwig P. részére Kelenföld-Bruck-Brünn-B.-Brood-Bubna útirányban Schlackenwerthbe szállíttassák; igazolt tény továbbá, hogy felperesnek ezen utólagos utasítása alperes vasút által nem teljesíttetett, mert az áru a fuvarlevélben kijelölt Königinhofra szállíttatott s ott a fuvarlevélben czimzett L. B.-nek adatott ki. Ezen tényállásból kitűnik, hogy itt tulajdonképen nem a ker. törvény 404. §-ában említett azon eset forog fen, midőn t. i. feladónak utólagos rendelkezése szerint a rendeltetése helyére már megérkezett vagy oda érkezendő áru a fuvarlevélben átvevőkép kijelentő különböző személynek szolgáltatandó ki, mert jelen esetben felperes feladó az előbb említettől lényegesen különbözőleg intézkedett akkor, midőn a már útban levő árunak egy közben eső állomáson feltartásával az árunak más állomásra, még pedig más útirányban szállítására s a fuvarlevélben kijelölttől különböző személynek leendő kiszolgáltatására utasította alperes vasutat. A feladó ilynemű utólagos utasítását, mely az eredeti fuvarlevél mellett vállalt fuvarozásra nemcsak a már útban levő küldemény feltartóztatásával, de az áru minőségénél, mennyiségénél, elhelyezésénél, a hosszabb vagy rövidebb útirányánál, a fuvardíj átszámításánál fogva is lényeges befolyással van, a fuvarozó vasút, — még a teljesítés lehetősége esetében is, — feltétlenül elfogadni nem tartozik ugyan, de ha azt mégis elfogadta, az elfogadott és teljesíthető utasítás nem foganatosításából keletkezhető felelőssége attól függ, hogy azt feltétlenül vagy mely feltételek mellett fogadta el. Alperes, ki beismeri, hogy felperesnek utólagos utasítását elfogadta, és a ki nemcsak hogy nem bizonyítja, de nem is állítja, hogy annak elfogadása őt nem kötelező módon történt volna, maga is csak azt érveli, hogy felelősség őt jelen esetben azért nem terheli, mert az osztrák-magyar vaspálya-igazgatóságoknak 1881. évi jun. i-én életbe lépett egyezményében, illetőleg