Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIV. kötet (Budapest, 1886)
35 mely a jelen per eldöntésére lényeges befolyással lehetne, következőleg az 1881 : LIX. tcz. 39. §-ának ej pontjába ütköző semmiség nem követtetett el, stb. 16. x. Az 1876. XVI. tcz. 3. §-a a végrendeleti tanuktól megkívánja, hogy annak bizonyítására, miszerint az örökhagyó személyében csalás vagy tévedés nem történt, képességgel birjanak. 2. Ha a végrendeleti tanuk közül egyik a végrendelkezőt személyesen nem ismerte s kihallgatása alkalmával végrendelkező személyének azonosságára nézve bizonyságot nem tett: a végrendelet ezen okból még nem semmis, ha a többi tanuk a végrendelkező azonosságát igazolják; mert a tévesztés ténye egy tanúvallomás által a végrendelettel szemben bebizonyitottnak nem vehető. 3. Nem vonja maga után a végrendelet érvénytelenségét azon körülmény, hogy a tanuk egyike a végrendeletet utólag irta alá, hacsak a végrendelet alkotásakor a törvényben előirt tanuk a végrendelkezésnél együttesen jelen voltak. (1886 febr. 10. 6622/85. sz. a.) A csíkszeredai kir. tszék (Csedö István ügyvéd által képviselt M. Ignácz s tsainak — Nagy Sándor ügyvéd által képviselt ifj. M. Mózes s neje ellen végrendelet érvénytelenítése i. perében): Felperesek kérésére kimondatik, hogy M. Mózesnének 1879. ápril 27-én Cs.-Tapolczán kell végrendelete érvénytelen s hagyatékához a törvényes örökösödésnek van helye. Felperesek azonban örökségi arányuk megállapítása és átadása iránti kérésükkel a hagyatéki eljárás további folyamára utasíttatnak, stb. Indokok: Az 1876. XVI. tcz. 3. §-a határozottan megkívánja, hogy a végrendeleti tanuknak képességgel kell bírni annak bizonyítására, hogy örökhagyó személyében csalás vagy tévedés nem történt. Jelen esetnél, miután S. István egyik végrendeleti tanú eskü alatt azt vallotta, hogy ö M. Mózesnét nem ismerte, s így akkor sem tudta, most sem tudja, hogy azon aszszony, ki a végrendelkezést tette, M. Mózesné volt-e vagy sem? 3*