Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIV. kötet (Budapest, 1886)

22 tekercset L. József kezeiből a férj kapta ki, hogy ezután az aszszony támadta meg s pofozta a nevezett hajdút, a férj pedig akkor kezdte megütni ugyanazt, midőn feleségét magától eltaszította. Ezzel merőben ellentétesen G. Károly a tárgyalás rendén azt bizonyította: hogy a dohánykészletet az asszony kapta ki a hajdú kezeiből, kit aztán a férj meglökött, s befejezésül mindketten pofozták; végre pedig G. Károly beismerte, hogy mások teste által fedve volt, s e miatt az állított erőszakoskodás kezdetét nem is látta. L. József a vizsgálóbíró előtt azt vallotta: hogy a dohányt kezéből a férj rántotta ki, az asszony pedig neki rontott, és rá mért 3—4, de talán több pofont is. A tárgyalás rendén L. ezen vallomását olyképen változtatta meg: hogy nem a férj, hanem az asszony kapta el tőle a dohányt, mig férje nyakát fogta; midőn pedig az elnök által ellenmondására figyelmeztetett, mentségül a nem emlékezést hozta fel, a mi azonban nem gátolta, hogy a kívánságára felolvasott első vallomását ismét helyeselje s ekkép oly valamit erősítsen, a mire pár perczczel előbb nem emlékezett. G. Károly és L. Józsefnek ezen szüntelenül változó vallomásai közt azon szerfelett lényeges ténykörülményre nézve: vajon L. Józsefet ütötte-e csak az egyik, vagy mindkét vádlott ? határozott ellenmondás is forog fent, a mennyiben L. szerint őt egyedül az asszony pofozta volna, G. Károly állításaként pedig L.-t először a férj rúgta meg, s aztán mindkét vádlott verte. R. Dániel vallomása végre ellenkezik részben L.-nek, s részben mindkettőjük vallomásával; mert szerinte a dohányt a hajdú kezéből a férj vette el, de nem — mint a többiek álliták — kikapkodás, hanem kiütés által ; a férj a hajdú nyakát sem nem fogta, sem azt később nem bántalmazta, hanem feleségestől csak iszonyú lármát csapott; végre szerinte az asszony a hajdúra csak egy — a végtárgyaláskor már kettőre szaporított — arczütést mért volna, melyet a hajdú duplán viszonzott. Csak abban megegyezők G.-nek és R.-nek vallomásai, hogy valaki (G. vagy P.) L. Józsefet jogtalanul felhivta, hogy az első